Tavaly januárban vietnámi körutazásunk egyik legkülönlegesebb élménye volt az az éjszaka, amit egy dzai család otthonában töltöttünk Ta Van falucskában, Sapa csodás hegyvidékében, Észak Vietnámban.
Egész nap túráztunk, helyi etnikai falvakat látogattunk, csodás vidékeken kirándultunk. A hegyoldalakban kialakított lépcsőzetes rizsteraszok még nem voltak bevetve, sáros hátú vízibivalyok és rövid lábú kismalacok turkáltak bennük ennivaló után. A zöld ezernyi színárnyalatában pompázó táj minden kanyarulat után más arcát mutatta. A völgyben megbúvó tavacska ködben úszott, a bambuszerdőn átvágva bokáig süllyedtünk a cuppogó sárban, a hatalmas, hamvaszöld páfrányokról csöpögött a nyakunkba a víz, néhány helyen az alacsonyan ülő felhőkben sétáltunk, és a hegy másik oldalán hirtelen kisütött a nap, ragyogó fénybe vonva az alattunk elrohanó folyót.
A vezetőnk, Minh, egy nagyon kedves fiatalember, sokat mesélt nekünk az itt élő népcsoportokról, akik színes hímzésű ruhákban, különleges fejdíszekkel, hátukon fonott kosarakat hordozva siettek a dolguk után. Bár az időjárás nem igazán nekünk kedvezett, kb 10 fok volt és néha szemerkélt az eső, de nagyon izgalmas, tartalmas napunk volt, aminek méltó befejezése lett, ami Minh otthonában várt ránk 🙂
Átfagyva és jólesően elfáradva érkeztünk a pár házból álló falucskába, ahol kísérőnk otthonában rendkívül kedves fogadtatásban volt részünk 🙂 Minh felesége csupa mosoly, áradt belőle az őszinte szeretet. 5 éves tündéri kislányuk és egy cuki, ugribugri kutyus tette teljessé a kis családot. Otthonuk egy nagyon takaros faház, ízlésesen berendezve, vakolt natúr falak, a földszinten két vendégszoba, egy konyha, középen az étkező (az emelettel egybenyitott galériás megoldással) és a család hálószobája, ahol ők hárman együtt aludtak. Két mellékhelyiség tartozott a házhoz, ami egy külső épületben volt kialakítva. A falakat színes népviseleti szoknyák és textilek, szárított virágok, kukorica csövek díszítették. Minden részletében benne volt a család keze nyoma. Az emeletre fa lépcső vezetett fel, körben szépen faragott fa korlát és vidám színű, csíkos paplanokkal és párnákkal megvetett, hívogató matracok a vendégeknek.
A házban a fűtést egy mini kandallóként funkcionáló vas tál szolgálta, melyben szenet és fát gyújtottak. Nedves és sáros túracipőinkkel körberakva igazán mókás látványt nyújtott.
Testünknek belső izzítást alkalmaztunk: Otthonról hozott házi pálinka 🙂 A fiúk tisztán itták, a lányok “kézműves bayleys-t” kevertek: pálinka+kávé+sűrített tej, Minh pedig helyi specialitással kínált bennünket. Hamarosan remek hangulat kerekedett, megtanultunk dzai nyelven koccintani, és természetesen mi is megtanítottuk Minh-nek az Egészégedre! szót. Mindezt videofelvételen is megörökítettük, amit a mai napig nagyon jó érzés visszahallgatni.
Közben már készült a sok finomság vacsorára, még pedig a konyhában egy sütésre kialakított helyen, rőzsén 🙂 Fantasztikus hangulata volt! Tavaszi tekercs, sült hús falatok, párolt zöldséges-ananászos csirke, zöldségsaláta, sült krumpli, rizs és édes ananász került elénk. Helyi szokás szerint az asztal közepére tálalják a különféle fogásokat és egy hatalmas tál rizst, innen mindenki abból vesz a tányérjára, ami a legjobban tetszik neki. Mindig nehéz a választás, mert a friss fűszernövényekkel készült, különleges ízvilágú, színes falatok kivétel nélkül isteniek! Vacsora közben Minh kislánya Csillával bolondozott, közben a fiúk gyakorolták dzai nyelven a koccintást, persze teli poharakkal 🙂
Az esti fürdés az udvaron álló, fűtetlen fürdőszobában mindenkinek villámgyorsra sikerült 🙂
Jól lakottan, vidáman tértünk nyugovóra a pihe puha meleg paplanjaink alá, ahol mindannyiunkat azonnal elnyomott az álom. Szuper nap volt 🙂
Copyright © 2020 Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
