A Dominikai Köztársaságot a világ egyik legnagyobb szivar gyártójaként tartják számon. Nemcsak a mennyiség miatt jelentős az ország szerepe, hanem a kiváló minőség miatt is. A szivar kedvelők a jellegzetes ízvilága miatt szeretik, mely gazdagabb, különlegesebb aromájú, mint a világ bármely más szivarja. A titok pedig a szigeten termesztett dohány magas minőségében rejlik. A sziget észak-középső részében megbújó, buja növényzettel borított Yaque-völgy termékeny talaja és tökéletes klímája kiváló a dohány növény termesztésére. Úgy tartják, hogy itt szüretelik a Dominikai Köztársaság legfinomabb dohánytermését. Még a külföldi székhelyű szivargyártók is előszeretettel hirdetik azt a tényt, hogy termékük dominikai dohányból készül.
A dominikai szivar termesztés és gyártás több évszázados múlttal büszkélkedhet. A spanyolok a 16. században kezdték el a dohánytermesztést, azóta az ország gazdaságának egyik kulcsszereplője. A legrégebbi, ma is működő dominikai szivar márka a La Aurora, amely a 20. század elején nyitotta meg kapuit és mára már több mint 60 országban lehet megvásárolni termékeiket. Az 1950-es és 1960-as években Kubában politikai zavargások kezdődtek, melynek köszönhetően a Dominikai Köztársaság szivar nagyhatalommá vált.
Mi egy kis családi manufaktúrába látogattunk, kb fél óra utazásra Bavaro településtől. A dominikai emberekre jellemző, mosolygós, kedves fogadtatásban volt részünk. Helyi vezetőnk, Daniel körbevezetett bennünket a ranch-en, ismertetőt kaptunk a dohány készítés folyamatáról, hogy milyen fázisokon megy keresztül a leszüretelt dohány levél, mire eljut a szivarrajongókhoz.
Blogunkban mindezt elmeséljük nektek:
A sziget belsejében elterülő hatalmas dohány ültetvényeken amikor a levelek lefelé kanyulnak, azt jelzi, hogy megértek a szüretelésre. A több napig tartó betakarítás során a dominikai munkás emberek a növény alsó részéről indulva, két naponta kettő levelet szednek le a növényről. Mindezt addig végzik, amíg elérik a dohány növény tetejét. A leszüretelt leveleket az ültetvény mellett található csűrben gondosan szelektálva fellógatják, kis táblákon feltüntetik az ültetvény nevét, illetve a dohány növény ültetésének és szüretelésének dátumát. Átlagosan 40 napig tartó szárítást követően megkezdődik a 100 napig tartó varázslatos fermentáció, amely folyamat közben a natúr vagy különböző aromákba (vanília, cseresznye, dinnye, menta, csokoládé) mártott levelek mélyen magukba szívják a finom ízeket. A 100 nap letelte után kezdődik a feldolgozás, a szivar készítés.

Felmentünk az épület első emeletén található kis műhelybe, ahol a mosolygós helyiek kis asztaloknál sodorták, vágták, osztályozták, csomagolták a szivarokat. Jómagam nem dohányzom, de a levegőben terjengett különböző aromák illata nagyon finom volt. Ebben a kis családi manufaktúrában nemcsak szemtanúi lehettünk annak, hogy miként sodorják a szivart, hanem ki is próbálhattuk és a saját készítésű szivarunkat, meg is kaptuk ajándékba.
És hogy is készül a szivar?! Marokba gyűjtik a szárított dohányleveleket, amit egy takarólevélbe csomagolnak, a végén enyvvel leragasztják, méretre vágják, formákba helyezik, amik a présbe kerülnek és így nyerik el végső formájukat. Majd ezt követően gondosan kiválasztanak egy nagyobb méretű, harisnya finomságú és vékonyságú fő takarólevelet, amibe szépen, feszesen tartva, meghatározott szálirányba betekerik a szivart.
A szivarokat speciális, céderfából készült polcokra helyezik egy hűvösen tartott helyiségben. A céderfa kiváló páramegtartó képességgel rendelkezik, így a szivarokat célszerű céderfa dobozokban tárolni, mert azokban akár 2 évig is megőrzi aromáját.

A műhelyben a srácok szuper jó fejek voltak, nagyszerű fotókat készítettünk, amit egy kis borravalóval meg is köszöntünk.

Copyright © 2020 Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.