Utazásaink felvételei – akárhányszor nézem is meg őket – kiragadnak a hétköznapokból és elrepítenek egy olyan világba, amiről nem csak addig álmodoztam, míg nem láttam, hanem azóta is visszavágyom. Ázsia számomra varázslat, természeti csoda, emberi mérték, és ateistaként egy olyan ideológia megtestesülése, ami áthatja a hétköznapokat és emberi minőséget teremt.
Mostani beszámolómhoz Vietnám fővárosát, Hanoit választottam, ami – ki tudja, miért – a legmélyebb nyomot hagyta bennem.
Az országba Laoszból érkeztünk repülővel az Air Asia járatával. A reptéren kisbusz várt minket, ami az óváros közepébe, mindjárt a bambuszkereskedők utcája sarkán lévő szállodánkig vitte a társaságot. A környékbeli utcákban mind más és más szakma képviselteti magát, a fűszerkereskedők utcáján pl mindenhol érezhető a semmi máshoz nem hasonlítható finom keleti fűszerillat.
A buszból kiszállva elállt a lélegzetem: megálltam a sarkon és tátott szájjal figyeltem ezt a zseniális forgatagot, ahol mindenki folyamatos mozgásban van – a sávok és lámpák nélküli utcákban rengeteg embert és járművet képzeljünk el, minden irányból, sokszor nagyon megpakolva, egy olyan rendszerben, ahol senki nem siet, viszont mindenki halad. Az arcok komolyak, bár ránk pillantva mosolyba váltanak… nem látni sehol feszültséget, türelmetlenséget.
Egyszerűen működik, annak ellenére, hogy az árusok és kifőzdék által elfoglalt járdák miatt a gyalogos forgalom is az úttest szélén zajlik – kisgyerekes anyukák, bevásárlást bonyolító háziasszonyok, gyönyörű arcú idős emberek, megpakolt biciklikkel siető árusok haladnak ügyesen az út szélén. Ettől kezdve minden reggel a sarkon töltöttem 10-15 percet, tátott szájjal figyelve ezt a hallgatólagos megegyezésen alapuló lenyűgöző káoszt.
A sarkon, mindjárt mellettem fogadást bonyolítottak, hangos kiabálás közepette cserélt gazdát valamennyi pénz – első hallásra nem voltam biztos benne, hogy békével váltak el egymástól a felek, néhány óra múlva azonban világossá vált, hogy a kiabálás a forgalom zaja és egymás meggyőzése miatt itt nem ritka.
Hanoi utcái leírhatatlanok. A korábbi adószabályok miatt keskenyre és magasra épített házakat sok helyen befutja a buja növényzet, ott van az elmaradhatatlan ázsiai kábelrengeteg is, és a szmog – ami mindenhol ködös, párás érzetet kelt az emberben. A városban mindenhol tetten érhető a francia örökség, amely csodálatos épületekben testesül meg: kőkorlátos, balkonos paloták vegyülnek a sok emeletes karcsú lakóházakkal, pagodákkal és templomokkal, ezzel tökéletessé téve azt a semmihez sem fogható forgatagot, ami jellemzi a 8 milliós várost.
És igen: kosz van, tömeg, zaj és néha büdös. Mindez hozzá tartozik Hanoihoz, amiben csak feloldódni érdemes, és átadni magunkat ennek a különleges, izgalmas világnak.
A nagy többség az utcákon éli az életét: árusok ülnek, guggolnak egymás mellett, a kis „éttermek”, kifőzdék egymást követik, bárhol akad kis műanyag asztal, szék ahol azonnal le is ülhetünk. A város nagyon zsúfolt, általában várni kell a sorunkra, de mindenki pörög, igyekszik, a dolgok történnek, ahogyan kell. Soha ilyen finomakat nem ettem még sehol, mint itt.
A robogósok a dudát figyelmeztetés gyanánt nyomkodják, használatával mindössze annyit jeleznek: vigyázz, jövök. Volt szerencsénk megtapasztalni személyesen is a robogós közlekedést, átszelni vele a Long Bien hidat, elsuhanni az Opera és a Notre Dame másolata előtt, fenomenális, semmihez nem hasonlítható élmény volt.
Az átlag vietnami nem biztos, hogy mosolyog, ebben eltérnek más, környező országok lakóitól. Mindenki csinál valamit, elfoglaltak, tevékenyek, mennek valahová – de ha kérdezel, elakadtál, egészen biztosan azonnal segítséget kapsz, amint rád kerül a sor 🙂
A sokféleség tapintható. Az életben maradáshoz szükséges tevékenységek ott zajlanak az orrunk előtt, a kis üzleteknek nincs, vagy nyitva van az ajtaja, a fodrász az utcán festi egy lány haját, az üzletember a kisszéken, a járdán fogyasztja épp az ebédjét, egész családok ülnek egy motoron, esküvőre igyekvők repesztenek ünneplő ruhában valahová. Ao Da-t viselő gyönyörű mosolyú lányok suhannak át a dongó-zsizsegő motorokkal teli úttesten, vietkongnak öltözött figura áll egy bolt előtt: mint egy film, olyan az egész. Hihetetlen.
A vallásgyakorlás a pagodákban, a katolikus és konfuciánus templomokban, az ősök taoista védőszentjeiben, füstölőkben, animista szellemházikókban és szellempénz árusokban nyilvánul meg lépten-nyomon, az ország szocialista berendezkedésének dacára. Az embernek az az érzése: itt minden megfér egymás mellett, nem rendelték alá ezeket a rendszereket egymás ideológiáinak – és lám, nincs is ebből semmilyen probléma. Kérdeztük helyi kísérőnket, hogyan viszonyul a vezetés ehhez a kérdéshez: a válasz az volt, hogy a vezetőink nagyon bölcsek. Úgy néz ki, valóban azok.
Hanoi utcáin bolyongva lépten-nyomon jelen vannak az itthonról is ismert márkák – egyrészt az icipici varrodákban, ahol félhomályban varrják a kici vietnámiak a márkázott dzsekiket és felsőket, másfelől elegáns az üzletekben, ahová belépve egy másik bolygón találja magát az ember: minőségi, európai szintű kiszolgálás és környezet, a legfinomabb anyagok, és a hazai, vietnami üzletekből is ismert előzékeny, példa értékű kiszolgálás. Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom: nincs a világon semmi, ami itt ne lenne kapható. Hozzáteszem – a már megszokott professzionális hazai szervezésen túl a vietnamiak szolgálatkészsége a kapott szolgáltatások színvonala szerintem megnyugtatóan magas volt az egész országot beleértve. Szorgalmasak, kötelességtudók és gyorsak, egyértelműen felfogják, hogy fontos a látogatásod és a kialakult kép, amit elviszel magaddal.
Nem írom most le egyenként a város látnivalóit, bárki könnyedén rákereshet a professzionális útleírásokban. Én csak szeretném érzékeltetni, mit éltem át itt, szeretném, ha minél többen megtapasztalnák ennek a gyökeresen más, ugyanakkor végtelenül izgalmas és csodálatos városnak az atmoszféráját.
Copyright © 2020 Szöveg és fotók: Erdei Csilla Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
