A dzsungeltúra 3. napjára, vezetőink lightos napot ígérnek a tegnapi hegymászás után. Alig megyünk párt száz métert, már látunk egy orángután nőstényt, amint a fészkéből kukucskál. Azt hinné az ember, hogy a vörös szőr nagyon feltűnő a dzsungel zöldjében, de egyáltalán nem így van. Nem feltűnőek és a méretük ellenére gyakorlatilag hangtalanul közlekednek. A mama még épp csak kimászott a fészekből.
Az orángutánok 2-3 fészket is építenek egy nap, nem használják kétszer ugyan azt. A kicsi még figyel egy ideig, aztán átmászik egy út melletti fára, távolabb a fészektől, hintázik addig amíg pisilni, kakilni nem kezd. Annyira erőlködik, hogy közös „Nyomjad babám, menni fog ez..” biztatással szurkolunk neki. Amikor végzett a reggeli fürdőszobai tevékenységgel, visszamászik a fészekbe az anyjához. Gibbonokat hallunk a távolból. Sajnos végig rejtve maradnak, pedig a hangjuk elkísér mindenhol. Mutatnak egy fát, aminek a gyantáját a tűzgyújtástól, a batik képek előrajzolásán át az illatosításig mindenfélére használják. (Dammar-gyanta, még szerencse, hogy Rita emlékezett rá. 
) Mutatnak rattan vagy másnéven rotang pálmákat, amiknek a levelétől a száráig minden részét felhasználják. Fahéjat, bételpálmát. Ezen a napon látjuk a legtöbb óriásfát.
Találkozunk a majdnem 2-2,5 cm hosszú citromhangyával. Teljesen ártalmatlan, békés, simán sétáltathatod a kezeden. Találkozunk egy korántsem ártalmatlan scolopendrával, százlábúval. A Sumatran giant centipede – Szumátrai óriás százlábú cseppet sem barátságos, mérge van, óva intenek tőle. A másik mindenhol látható rovarfaj, valamilyen fán lakó termesz. Mindenütt ott van, ahol egy-egy fa kidőlt és elvégzi a takarítómunkát.
Cipta megáll egy fánál, vág egy kicsit a kérgéből és biztat, kóstoljuk meg, nagyon egészséges, édes. Egy frászt! Ez volt az első találkozásom a természetes kininnel. Köszönöm, maradok a tablettánál. Az erős keserű íz még hosszú percekig a számban marad, pedig rutinosan csak hozzáértem a nyelvemmel a faforgácshoz. Hatalmas liánok tekeregnek keresztül az úton. Kényelmesen elbírják a súlyomat, ki lehet próbálni az erdei hintát. 
Leereszkedünk egy kis vízesés medencéjéhez, amelynek sekély vizében egy lágyhéjú teknős úszkál fel és alá. 5-6 percenként feljön levegőt venni, egyébként a medencefeneket kutatja.
Majdnem függőleges sziklafalon ereszkedünk le a mai szállásig. Két tábor van egymás közelségében, egy holland csoport, gyerekekkel lakik a másikban. Elsőre nem tűnik olyan szépnek a környezete, mint az előzőeknek, kicsit mocsaras, de mindjárt szimpatikusabbá válik amikor összefutunk egy szemtelen makákóval. aki éppen a kajás sátorból próbál elcsenni valamit. Felhajtja a sátorponyvát és úgy kukucskál be. Visszajön, hiába kergeti el a szakácsunk egy husánggal. Nagyon magabiztos kisfickó, mert ha szerinte túl közel megyek a fényképezőképpel akkor vicsorogva fenyeget. Szólnak a srácok, hogy óvatosan menjünk.
Egy hatalmas 1,5 méter közeli varánuszt mutatnak amint a patakban szedeget valamit az aljzatról. Ő bezzeg nem zavartatja magát, időnként felénk is tesz egy szaglálós nyelvöltögetést, de egyébként céltudatosan megy felfelé a patakon.
Miközben mindenki a varánuszt csodálja a makákó megszerzi az ebédmaradékokat tartalmazó zacskót, felmegy vele egy fára és darabokra szedi. Ami ehető azt megeszi, a többit leszórja, majd jól lakottan tovább áll. Amíg az 5 órai teánkat fogyasztjuk, az egyik fán egy apró mókus jelenik meg a fához lapulva. Kisebb, mint az európai fajta, a farka sem olyan díszes. Szemben velem, mozgásra leszek figyelmes. A nap utolsó fényében egy repülőgyík szeli át a levegőt és landol a fán.
A madarak is éjszakázáshoz készülnek, 3 hatalmas szarvascsőrű madár szeli át a levegőt és leszállnak egy tőlünk 30-40 méterre álló fára. A rangerek szerint ott fognak éjszakázni és ha szerencsénk van reggel találkozunk velük. A vacsora mellé megkérjük, hogy gyújtsanak tüzet, 1. hogy elkergesse a rovarokat, 2. hogy egy kis meleget adjon. Hiába van tulajdonképpen meleg (25 fok körül), a nyirkosságban jól esik a tűz száraz melege. Nem könnyű itt a tűzgyújtás, Franz egy vastag bambusszal fújja a levegőt a tűz belsejébe, amíg a fa lángra nem kap. Még az első napon mutatta Imám a bambuszt. Nagyon gyorsan nő, kb fél évesen éri el a leghasználhatóbb 5 cm-es átmérőt, amiből a tábor menedékei is épültek. A fiatalabb túl gyenge, az idősebb már túl törékeny.
Vacsorára egy helyi specialitást kapunk. Banánfa curry. A banánfa zsenge hajtásaiból főzik, és itt hagyományos esküvői eledel. Finom, egyáltalán nem csípős. Utunk során először halat is kaptunk. Ízletes, zsenge húsú. Azt tudni kell, hogy amíg mi a hegygerincet járjuk a konyhásaink és a táborépítők a folyómedrekben-mellette közlekedve mindig hamarabb elérik a következő táborhelyet, és a folyókon a falvakat, így oldják meg az élelmezést. Amikor valaki 10 napos túrára jelentkezik és a belső dzsungelbe mennek, fogalmam nincs, hogy oldják meg, hisz itt nem működhet a múlt századból ismert afrikai, a lövök egy antilopot vacsorára, módszer.
A tűz mellett este Frans kártyatrükköket mutat. Van amire hamar rájövünk (kb a feléig), de van egy amit egyszerűen nem tudunk megfejteni. Lerakja a figurás kártyákat sorba és kéri, hogy 1-2-3 db-ot fordítsunk el 180 fokkal. És mindig megmondja melyik volt az. Pakoljuk őket más formába, sorrendbe, de nem ez a kulcs. Miniméterről miniméterre átnézzük a figurákat, nincs-e valami eltérés a kártya két végén. Nincs. Nincs karcolás, megtörés, semmi. Előttünk bontották ki a csomagot. Nem hiszek a mágiában, de nem tudunk rájönni. Dühítő! Megismerkedünk egy helyi játékkal is. 4 kupacba 3-4-5-6 db mogyorót (babot, kavicsot, bármit, amit számolni lehet) raknak ki. A két játékos egymás után el kell, hogy vegyen belőle annyit amennyit szeretne, de egyszerre csak egy kupachoz nyúlhat hozzá. Akár 1 db-ot akár az egész kupacot. Az veszít, akinek az utolsó darab marad. Franz bravúrosan játszik, sorozatban nyer. Hamar rájövök a trükkjére, mindig páratlan darabszámot kell lent hagyni az ellenfél részére. Nekiülök játszani. Egyszer valamit elnézhetett, mert sikerült megvernem. Irtó morcos lett tőle. Nagyon büszkék és ha finoman is, de minden alkalmat megragadnak, hogy macsóságukat bizonyítsák.
Folytatása következik…
Copyright © 2020 Szöveg és fotók: Tüske Ágnes Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
