Lenyűgözőnek találom, hogy amíg mi itt Európa nagyvárosaiban az évszakok változásait csak az ablakon keresztül figyeljük, körbevesz és elkényelmesít a modern technológia minden vívmánya, addig vannak olyan különleges helyek a világon, ahol az emberek még részei a természetnek, őseik hite és gyönyörű szokásaik velük, sőt bennük élnek.
Él egy fiú és egy lány, az Óperenciás Tengeren is túl, Indonézia egyik csodaszép szigetén, Szumátrán. Pont olyanok mint te vagy én. Modern házban laknak, interneten intézik az ügyeiket, autóval járnak dolgozni, divatos ruhákat hordanak. De valamiben mégis mások. Nem távolodtak el a természettől, ápolják a szokásokat, fontos számukra a vallásuk, a hitük és ősapáik hagyományai adnak keretet az életüknek.
A lány első babáját várja, a hetedik hónapban jár. Családja Jáva szigetéről származik, ahol az emberi létezés minden szakaszához kapcsolódik egy fontos rituálé. Úgy tartják, hogy az első gyermek szerencsét hoz szüleinek és az egész családnak, a ceremónai szerepe a baba és a mama lelkének megtisztítása, egyúttal az ősök és az istenek áldásának megszerzése illetve a balszerencse elhárítása. Népiesen Tingkeban (vagy Mitoni) szertartásnak hívják.
A ceremónia reggelén a fiatalok családjukkal és közeli barátaikkal a lány szülőfalujába mentek. Egy idős, köztiszteletben álló hölgy fogadta őket, aki már több gyermeknek adott életet. A falu közepén álló két széket és környékét előzőleg varázsigékkel megtisztították és hét virág szirmaival hintették körbe, ez lesz a fiatal pár helye.
Ciptat és Nikitat – a leendő szülőket – batikolt kendőkbe öltöztették, melynek hagyományos színei és mintái fontos szimbólumai az egészségnek, szerencsének, az anyagi és a lelki üdvösségnek. Ezután a szülők és a nagyszülők jávai nyelven közös imádságba fogtak, az ősök áldását kérve a gyermekre és szüleire, ezt a fiatalok a székeken ülve, lehunyt szemmel hallgatták.
Cipta azt mondta, hogy döbbenetes milyen elemi erejű hatása volt a számára ismeretlen nyelven elmormolt imádságnak (Cipta a szumátrai karo törzs szülötte, az országban minden népcsoportnak saját nyelve van, hétköznapokon a közös indonéz nyelvet használják). De hogy visszatérjünk a szertartás egyik legizgalmasabb részéhez, Cipta elmondása szerint az imádság átjárta egész lényüket, lelkükbe békesség költözött, testük pedig megtelt erővel és energiával. Igazán érdekes, hogy a jávai kultúrális hagyomány nagy hansúlyt fektet a test és a lélek közötti egyensúlyra, amiről a Szumátrán élő Cipta valószínűleg nem is hallott, a nyelvet sem éretette, mégis érezte a hatását.
Nikita pedig azt mesélte, hogy kb a várandósság első napja óta hányingerrel küzködik, de a szertartás alatt kiválóan érezte magát 🙂
Ezután elsőnek a nagypapák és utána a többi családtag és néhány jó erkölcsű 🙂 falubéli asszony egymás után vizet locsoltak Nikita és Cipta fejére, miközben tovább imádkoztak. A felhasznált víz hagyományosan hét különböző szent forrásból származik.
Ezután az asszonyok még egy kendőt borítottak Nikita köré, egyet pedig a lábainál tartottak és egy tojást gördítettek le a hasán. A tojás a kendőbe esett és nem tört össze, ami azt jelenti, hogy problémamementes szülés várható. Ciptáek megoszottak velem egy videot, és Nikita arcán annyira látszik az idegesség, hogy vajon mit mutat a tojás, rendben lesz-e minden. Szemernyi kétség sincs benne, hogy ez az esemény megjövendöli a szülés lefolyását.
Utána egy férfias mutatvány következett. Ciptának egy nagy késsel (egyébként pont ilyennel vágták a bozótot is előttünk, amikor a dzsungelben jártunk) ketté kellett hasítania egy kókuszdiót, ami megmutatja, hogy a baba fiú lesz vagy lány.
Persze nem akármilyen kókuszt, egy sárga kókuszdiót, melyre a falu sámánja egy férfi és egy női szimbólumot faragott. Ez a színbólum a wayang árnyjáték férfi és női figurája, Arajuna és Sumbadra. Erről a hagyományos bábjátékról rengeteg érdekességet tudnék mesélni, de most legyen elég annyi, hogy a faragás elkészítésével járó „varázslat” célja, hogy a gyermek ezeknek a mitológiai alakoknak a tulajdonságait örökölje. Ha fiú,akkor jóképű és lovagias legyen. Ha lány, akkor szép és hűséges, akárcsak Sumbadra.
Cipta a hatalmas késsel ketté is hasította a kókuszt, ami ferdén repedt ketté, ez azt jelenti, hogy fia lesz 🙂 Volt nagy öröm a családban, Cipta melle dagadt a büszkeségtől 🙂
Ezek után száraz szarongokba öltöztették őket, és átadták a család és a barátok ajándékait, számtalan batikolt kendőt, egyfajta kelengyét, melyeknek anyaga, mintája és színe is fontos jelentéssel bír.
Egy indonéz ünnepség természetesen nem múlhat el evés és ivás nélkül. Az ilyen alkalmakkor fogyasztott hagyományos étel a rujak, amely a boldog életet szimbolizálja. Olyan mint egy csípős gyümölcssaláta, hozzávalói tamarind, uborka, jackfriut, ananász, yam gyökér, barna cukor és fűszerek.
Tradicionális ital a cendol (vagy dawet) melyet a könnyű szülés miatt fogyasztanak. Rettentő érdekes, hogy ezt az italt kizárólag a faluban lévő gyermekeknek adják, akik fizetnek érte, méghozzá falevelekkel 🙂 A cendolt pandanusból (csavarpálma gyümölcse),barna cukorból és jeges vízből készítik.
Az ünnepi lakoma felhőtlen hangulatban telt, az ősök és az istenek áldásukat adták a családra, a rossz szellemeket elűzték, a szülés könnyűnek ígérkezik és a baba kisfiú lesz, igazán van ok az örömre 🙂
Biztosan akad, aki mosolyog rajta, hogy a mai világban hogyan hihetnek világlátott, diplomás emberek ilyen babonaságokban. Én úgy gondolom, hogy talán ezek a dolgok jelentik a legtöbbet. A hit, a valahová tartozás, a bizalom, a hagyományok melyek kereteket adnak és biztonságot nyújtanak az életben, az ősők és a család tisztelete, a természettel harmóniában élt elődeink tudásának megőrzése. Sajnálom, hogy mi már elszakadtunk ettől a csodától és örülök, hogy van a világnak olyan szeglete, ahol még eleven a hit és történhetnek varázslatok.
Copyright © 2020 Szöveg: Kubovics Villő, Fotók: Apsara Adventures Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
