Számomra az utazás, a felfedezés adrenalin, egy állandóan húzó erő, amiből táplálkozik a lelkem, ami szükséges ahhoz, hogy érezzem, igazán élek. Imádom az utazás minden egyes fázisát, az ötletelést, a tervezést, a szervezést, a megvalósulást, sőt a fotók, videok feldolgozásával járó “utómunkálatokat” is. Az elmúlt év azonban fenekestül felfordította az én életemet is, így folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy hova lehet kicsit elvonulni a Szerelmemmel. Tavaly augusztusban aztán felkerekedtünk: csavarogtunk autóval itt Floridában, a szomszédos államokba, repülővel utaztunk az USA, a karib térség és Európa között. Mielőtt bárki pálcát törne felettünk, hogy milyen felelőtlenek vagyunk, meg szeretném jegyezni, hogy egy évek óta fennálló egészségügyi probléma miatt mi extrán körültekintőek voltunk, vagyunk… de a több hónapos bezártság után iszonyúan vágytunk az új impulzusokra.
Az utazásos élményeinket folyamatosan posztolva egyre több törzsutasom érdeklődött és már októberben elkezdték “rágni a fülemet”, hogy találjak ki valamit, mert utazniuk kell ? Hát ezt az érzést nagyon is ismerem ? Úgy éreztem, miután több reptéren is megfordultam, több légitársasággal is utaztam, láttam, hogy ezerféle dologra kell odafigyelni, kellő tapasztalatot szereztem és felelősséggel vállalhatom, hogy közel egy év szünet után nekivágjak egy kiscsoportos utazásnak. Napokig gyűjtöttem az információkat, egyeztettem a helyi partnereimmel (kidolgoztunk a speciális lemondási feltételeket, mely lehetővé tette, hogy indulás előtt 3 héttel fizessünk, és ha bármi közbejönne, akkor ingyenesen módosíthassuk az utazás időpontját), felmértem a lehetőségeket, tanakodtunk lelkes utazóimmal és megszületett a döntés: IRÁNY TANZÁNIA ?
Két nap alatt összeállt a 10 napos utazás (16 fős csapat, repjegyeink, szállások, programok). Elmondhatatlan boldogság volt bennünk, hogy újra együtt indulhatunk egy újabb kalandra.
Egészen az indulás előtti napig alig mertük elhinni. Aztán eljött a várva várt nap: becsekkoltunk a Qatar Airways járatára. Tanzániába PCR teszt nélkül lehet utazni (a választott légitársaságtól függően), így a szokásostól eltérő tennivalónk nem volt. A hazaérkezéskor tudtuk, hogy karantén vár ránk, csak a betegségen átesetteknek és az oltottaknak kellett még otthon beszerezni a szükséges igazolásokat.
Hatalmas örömködés a reptéren, pikk-pakk feladtuk a csomagjainkat és izgatottan vártuk azt a mámorító érzést, amikor a hatalmas gép gyorsít a kifutópályán, majd felemelkedik. Boldogság ?
A repülőn és a repülőtereken végig maszkot kell viselni, eves-ivás közben természetesen levehettük, de utána szigorúan vissza kell venni. A Qatar fedélzetén a légiutaskísérők a korábban megszokott dizájnhoz igazított védőruházatban voltak, minden utas kapott egy kis egészségügyi csomagot (benne kézfertőtlenítő, maszk). A kiszolgálás minősége változatlan, 2-3 menüből lehetett választani, bőséges üdítő és alkoholos italkínálattal. Dohában tranzitáltunk, ahol egyértelműen látható, kijelölt útvonalon, meglehetősen gyorsan jutottunk el a csatlakozáshoz, kb 1,5 óra és már szálltunk is fel a gépünkre, hogy kora reggel már Zanzibár álomszép szigetén landolhassunk.
Ahogy kiléptünk a repülőgép ajtaján, Zanzibár trópusi melege üdvözölt bennünket. Végtelen boldogság lett úrrá rajtunk. Számos nyomtatvány kitöltése után a szokásos vízumügyintézés, poggyászfelvétel, pénzváltás és irány a parkoló, ahol már vártak bennünket és meg sem álltunk Nungwi faluig.
A szállásaink – amire mindig is nagy hangsúlyt fektettünk – közvetlenül az óceánparton helyezkedtek el, választástól függően kerti vagy óceánra néző szobákban. Csapatunk létszáma miatt két különböző, de egymáshoz közeli hotelben szálltunk meg, és elmondhatjuk, az új helyzetre maximálisan felkészülten fogadtak bennünket: az alkalmazottaknak kötelező maszkot viselni, több ponton fertőtlenítőket és a két méteres távolságtartásra felhívó táblákat helyeztek ki, az éttermekben az asztalokat szellősebben helyezték el. És bár jelenleg Tanzánia, és az országon belül is Zanzibár az egyik leglátogatottabb uticél, sok a főleg Közép- és Kelet Európából érkező turista, mégsem éreztük sosem zsúfoltnak. Még a legeldugodtabb kis faluban is kifogástalan körülmények és kihelyezett kézfertőtlenítők fogadtak bennünket.
Zanzibár egy valóságos trópusi Paradicsom: kristálytiszta türkíz óceán, szelíd hullámok, vakítóan fehér púderfinomságú homok, szélben lengedező karcsú pálmafák, színpompás virágok, isteni ételek, zamatos édes trópusi gyümölcsök, mindig mosolygós helyiek, az örökké vidám maszáj srácok a parton és rengeteg programlehetőség. Bár itt megjegyezném: indulás előtt már szinte mindegy volt merre, csak induljunk, ez az úticél kitűnő, minden igényt kielégítő választásnak bizonyult.
Ismerve CsipetCsapatom valamennyi tagját, tudtam, ki mire vágyik – van aki szeret heverészni az óceánparton, van aki minél többet szeretne látni – így utazásunk tartalmát ennek megfelelően állítottam össze. Beiktattam néhány szabadnapot fakultatív program opciókkal, mellyel csapatom aktív fele élt is, így velük Zanzibár “kötelező” látnivalóin túl ellátogattunk a sziget feleti partján található Matamwe faluba, illetve egy Kendwa falubeli iskolába is, ahova adományként vittünk iskolafelszerelést, egészségügyi dolgokat valamint részt vettünk Stone Townban egy privát kézműves túrán is…, de élményeinkről majd egy-egy külön blog történetben mesélek Nektek?
Programjaink kizárólag privát szervezésűek, jól ismert, több éves együttműködési tapasztalattal, kifogástalan tisztaságú privát autókkal, privát sofőrökkel. Mindenhol volt lehetőségünk tiszta, kézmosóval ellátott mosdóba menni, még a szafari alatt is, ahol hatalmas meglepetésként ért bennünket, hogy még a Ngorongoro kráter aljában lévő mellékhelyiség is mennyire felszerelt volt.
Nungwi Beach-en valamennyi étterem és bár nyitva volt, többségük kültéri terasszal rendelkezett, volt ahol az asztalokat, székeket a homokba helyezték ki, így szinte sehol nem voltunk zárt térbe kényszerítve. Szállásainkon egy pillanatig nem érzékeltük, hogy teltházasak, a buja trópusi kert kellő intimitást nyújtott valamennyiünknek. Folyamatosan tapasztaltuk a takarító személyzet alapos munkáját, fertőtlenítővel mosták a korlátokat, ajtókat, kilincseket, a folyosókat, még a külső terek kőkuborkolatait is. Mindvégig biztonságban éreztük magunkat. Lelkünkben a nyugalom, a boldogság és a szabadság érzésének édes egyvelege – ha ugyan kis időre is – de visszakaptunk régi életünket.
Élményekkel teli napjaink után eljött sajnos a búcsú ideje. Szerencsére járatunk éjjel indult, így utolsó napunkon még magunkba szívhattuk a trópusi levegőt, élvezhettük a napsugarak simogatását bőrünkön, megmártózhattunk az Indiai óceán vizében és gyönyörködhettünk még egy csodás naplementében.
Hazafelé utunk is zökkenőmentes volt. Nekünk még nem kellett PCR tesztet csináltatni, ami március 2. napjától már a Qatar járatain is kötelező (de biztosított és minden jövőbeni utasunknak tudjuk szervezni a lebonyolítását). Zanzibár repülőterén a parkolóban állt a hazautazók kígyózó sora, mivel szakaszosan engedték be az embereket. Bent meglepően sokan voltak, és bár lépten nyomon táblák hívták fel a figyelmet a távolságtartásra, itt éreztük először azt, hogy hűha, hát azért van tömeg…
Hazautazásunk után – néhány kivétellel – mindannyian kötelező házikaranténban voltunk, ami már el is telt. Mindenki egészséges, szívünk és lelkünk csordultig tele az élményekkel, és bár tudom, hogy sokaknak nagyon nehéz ez az időszak – megélhetési, egészségügyi és egyéb problémák okán – de bízom benne, hogy örömöt okozott a beszámolóm és talán segít megtenni a következő lépést ahhoz, hogy az elképzelésekből valóság váljon ? Szívből kívánok mindenkinek egészséget, boldogságot, örömöt, sok sok csodát, szerető családot és barátokat. Merjetek Ti is álmodni, akár merészet is, higgyetek Ti is magatokban, a bennetek lévő erőben, mutassuk meg a Világnak, hogy mire vagyunk képesek.
Köszönöm szépen a figyelmeteket ?
Copyright © 2021 Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Apsara Adventures Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
