Kimotonge (nevének jelentése a maa nyelvben: hős) egy 24-25 éves maszáj srác (a pontos korát ő maga sem tudja). A Manyara-tóhoz közeli Kiteto tartományban él, egy manyatta-ban (kunyhóban) a szüleivel és testvéreivel.
A turizmusból próbál kiegészítő jövedelmet szerezni, ezért a főszezonban rendszeresen utazik Zanzibár csodás szigetére, ahol kiváncsi turistáknak tanítja meg a szuahéli nyelv alap szavait, biciklis tereptúrán mutat meg eldugott, turistamentes helyeket. Kimotonge meglepően jól beszéli és írja az angol nyelvet. Az alapokat a falujában az iskolában tanulta meg, megszerette a nyelvet és mivel az internet már elérhető számukra, önmagát képezi folyamatosan miközben rengeteget tanul a turistáktól is. Nyelvtudásának köszönhetően gördülékenyen tudtunk beszélgetni az életükről, tradícióikról, szokásaikról ?
Megkértem Kimotonge-t mesélje el egy napját, miközben egy-egy tabut, hagyományt is bemutat nekem:
Én már harcos vagyok, és a mi felelősségünk a nyáj felügyelete, így korán kell kelnünk és megnézni a marhákat, hogy minden rendben van-e velük.
Nők nem mehetnek ki elsőként reggel, mert ha baj történt az éjjel és egy állat elpusztult, azt maszáj nő nem láthatja, mert akkor a maszáj férfi már nem fogyaszthatja el az elhullott állat húsát. Ha reggelre elhunyt marhát találunk, akkor elvisszük a húst, megsütjük a bozótban, eszünk belőle és viszünk vissza a nőknek és időseknek.
Amennyiben a csordával reggelre minden rendben van, a kunyhónk mögé megyünk fogat mosni. Fogkefénket nem a szupermarketben vesszük ? – újabb mosoly Kimotonge arcán, az enyémen pedig kiváncsiság, mert a fogaik eszméletlen fehérek és többségüknek makk egészséges – Speciális gyógynövény fák ágaiból készítjük, ezek a maa nyelven: esiteti, esimanjiroi és esojoi.
Fogmosás után megyünk reggelizni. Ez nekünk harcosoknak csak külön, az otthonunkon kívül lehetséges, mert önállóan kell boldogulnunk. Régen jellemzően tejet ittunk reggelire, de ma már gyógynövényekből készült teát is fogyasztunk. Ha egy harcosnak nincs mit ennie, csatlakozik a többiekhez és elosztjuk az ételt. Az asszonyok, gyerekek és idősek együtt esznek otthon. Reggeli után mi harcosok megnézzük az állatainkat, megmosdatjuk őket, ha szükséges. Ha valamelyik állat beteg, akkor gyógyszert adunk nekik – itt megjegyezném, hogy míg magukat természetes módon gyógyítják, állataiknak “rendes” orvosi gyógyszert adnak. Az állatok ellátása után körbesétálunk a faluban, meglátogatjuk a szomszédainkat, megkérdezzük, hogy vannak, majd visszamegyünk a boma-ba (kunyhó).
Közben anyukám már készíti az ebédet. Később ezt már a felségem fogja, de én még nem vagyok házas. Az ebéd ugali (kukorica kása) tejjel, nagyon laktató étel, de annak is kell lennie, mivel este 6 óráig már semmit nem eszünk.
Majd kivisszük a szavannára az állatokat legelni. Ez idő alatt az asszonyok, lányok otthon maradnak, mossák a ruhákat és ékszereket készítenek színes gyöngyökből, amiket én is viselek és amikből a turistáknak is adunk el.
A maszájok természetközeli nép, így gyógyászatukban is a természet adta “gyógyszereket” alkalmazzák. Rákérdeztem a vér ivási szokásukra is ?
Apánktól tanuljuk az “orvoslás” tudományát, hogy melyik állat vére mire gyógyír, illetve, hogy milyen gyógynövényekkel kell azokat összekeverni. Az immunrendszerünk erősítésére, egészségünk megőrzésésére az ún. olmukutan-t isszuk, ami marha vér és speciális gyógynövények keveréke. Azon túl, hogy nagyon erősek leszünk tőle, a zsírégetést is hatékonnyá teszi, így tudunk vékonyak maradni. Férfiak, nők és gyerekek egyaránt fogyasztják. Ha például megbetegszünk, köhögünk, akkor a kecske vérét keverjük össze juh zsírral és azt fogyasztjuk (a lenti képen épp egy beteg kisfiú részére készülő „orvosság”-hoz „csapolják” a friss vért, ami nem jár az állat halálával).
A marha testesíti meg a család vagyonát, ezért különös értékkel, jelentőséggel bír. Az élő marha számukra értékesebb, mint a levágott állat. A gazdagságot is marhák számában mérik. Kimotonge mesélt olyan maszáj családról, akiknek ezer marhája van! Marhát kizárólag speciális alkalmakkor vágnak le és csak ilyenkor fogyasztják a húsát. A hétköznapi étkezéseknél kecskehúst esznek. Az ételen kívül a marha az életet, a megélhetést, a jövőt jelenti számukra. Amikor egy fiú eléri a 15 éves kort, az édesapja körülmetéli (ma már tanzániai kormány mindent megtesz, hogy ezt a hagyományt beszüntesse), és egy marhát ad neki, amivel útjára indítja:
Fiam, viseld gondját ennek a tehénnek, etesd, óvd és gondoskodj róla, mert ez az állat az életed, a jövőd. Ha vigyázol rá, borjakat ad neked és pár év múlva 15-20 marhád lehet, akik biztosítják neked, feleségednek és gyerekeidnek a jövőt, az élelmet. Ez nem egyszerű, mert az állat gyakran elpusztul – teszi hozzá Kimotonge, majd folytatja:
A szertartást követően – melyen több hasonló korú fiú egy időben esik át – moran-ok leszünk, el kell hagynunk a szülői kunyhót és a “bajtársainkkal” együtt a bozótban kell élnünk és megtanulnunk az önálló életet. Az itteni kapcsolataink egész életünkben végigkísérnek bennünket.
Ebben az időszakban kizárólag húst és vért ehetünk. Mivel a körülmetélés során sok vért vesztünk, sok vért is kell innunk, – magyarázza Kimotonge. A szertartás után egy év múlva harcossá válunk. A harcossá válás egy ünnepi alkalom, amikor egy erre a célra kijelölt manyatta-ban (nagyobb méretű boma, kunyhó) a falu vezetője átadja a lándzsáinkat és azt mondja: Mostantól harcos vagy, ha bármi probléma adódik bármelyik kunyhóban, te vagy a felelős, hogy megoldd a problémát és hogy vigyázz a nyájra.
Az a harcos, akinek már állatai vannak, megnősülhet. Amíg egy fiatal ember egyedülálló, otthon marad a szüleivel, mint ahogy én is.
Kérdésemre, hogy hogyan is történik a pár választás:
Régen a szülők választották ki a feleségeket a fiaik számára. Ma már egyre több fiú veheti feleségül azt a lányt, akibe beleszeret, aki viszont szereti és csakis ő van, nincs több feleség. Ha szerelmes leszek egy lányba, elmondom a szüleimnek, ők elmennek a lány szüleihez és az engedélyüket kérik a házasságkötéshez. Ha a lány szülei hozzájárulnak, 15 tehenet kell vinnem nekik és feleségül vehetem. Az esküvő egy egész napos ünnepség, ahol együtt eszünk, táncolunk, énekelünk.
Egy maszáj férfinak több (3-4) felesége is lehet, ez régi hagyomány, de ma már egyre többen egy feleséggel élnek. A lánynak erősnek kell lennie, hogy sok gyereket tudjon szülni, kunyhót tudjon építeni és vizet tudjon hordani, ugyanis a maszáj tásadalomban ezek hagyományosan az asszonyok feladatai.
Kimotonge és családja egyébként keresztények, hisznek Istenben és fohászkodnak hozzá rendszeresen jó egészségért, jó szerencséért.
Végül megkérdeztem Kimotonge-t mi az álma, mire vágyik legjobban az életében:
Szeretnék minél több munkalahetőséget, hogy elegendő pénzt tudjak keresni, hogy segíthessem a családomat és a szomszédaimat. Nagyon egyszerű életet élünk, nincsenek extra igényeink, nagyon fontos számunkra a természet és látjuk azt is, hogy mindannyiunk számára nagyon fontos lenne az oktatás, de ez nagyon nehéz itt nálunk, mert a gyerekek nem tudnak iskolába járni.
Szívből kívánom Kimotonge-nek és családjának, hogy álmaik váljanak valóra. Aki pedig szeretné Zanzibari kalandjait igazán különlegessé tenni, szeretettel ajánlom Kimotonge programjait 🙂
Copyright © 2021 Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Apsara Adventures Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
