Két átszállással végre megérkeztünk Tanzániába, Arusha-ba. Penda a vezetőnk kint vár az autónál. Egy hosszú, 9 üléses Toyota Landcruiser 4WD. Yess! Már boldog vagyok!
7 km az út a szállodáig, ez kb fél óra. Az út mellett a szokásos afrikai forgatag, mindent is lehet kapni. A skála az élelmiszertől a szépen megmunkált ágyakon keresztül a hatalmas két szárnyú vaskapuig terjed. Az emberek is legalább ilyen változatosak. A teljesen feketébe öltözött, csak a szeménél rést hagyó ruhába öltözött muszlim asszonytól, a csodálatosan élénk színeket viselő büszke tartású hölgyekig, akik olyan öntudattal (és mérettel) vonulnak, mint egy-egy kisebb csatahajó.
Miközben érdeklődve nézelődöm Penda igyekszik bemutatni Arushát. A központi téren álló óratornyot, az út melletti kávéültetvényt. Kávé? Itt tudatosul bennem, hogy bizony magasan, tengerszint felett 1400 méteren vagyunk.
Ahogy az autók behajt a szálloda kapuján megszűnik a külvilág. Az ötcsillagos Gran Meliá hotel tökéletesen ápolt kertjéből hiányzik a kinti bábeli zűrzavar. Helyét csend, gondosan ápolt virágágyások, medencék, szobrok veszik át. A beléptetéskor itt is átvilágítják a poggyászt és minket is. Később felfedezzük, hogy több biztonsági intézkedés is védi a szállodát attól, hogy illetéktelenek ne juthassanak be vagy fel az emeletekre.
A szobánk roppant szórakoztató. Az ajtó egy pecsétes szalaggal van lezárva mintha a Helyszínelők sorozatból kikölcsönzött bűnügyi helyszín lenne, de mielőtt bárki beleélné magát a nyomozásba, itt csak azt jelenti, hogy a szoba ki lett fertőtlenítve az előző vendég után. Irány lemosni a közel 24 órás utazás összes nyomát. A fürdő mégiscsak tartogat megfejtendő titkokat. Két zuhanyfej közül lehet választani a csap valamilyen irányú eltekerésével, de sehol, semmi nem jelzi, hogy melyik irányból is várd a vizet, ha jobbra és ha balra fordítod a csapot.
Amíg én zuhanyozom a szobánkba berepül egy madár, amit később óriás halkapónak (Giant Kingfisher) sikerül azonosítani. A látogatása rövid, mielőtt előkerült volna bárkinél bármi fotóeszköz távozik is.
Ahogy beköltöztük kedvesen mosolygó szobaasszonyok hoznak fel nekünk palackos vizet, majd 5 óra pár perckor újabb kopogással kérnek bebocsájtást ezúttal a teához való süti és habcsók van a kezükben. Az biztos, hogy ahová az angolok egyszer betették a lábukat ott az 5 órai tea szokása megmaradt. Tanzánia sosem volt igazi angol gyarmat, csak az brit nemzetközösség tagja az első világháború után. Nem is találkozunk egyetlen Viktória vagy Albert elnevezésű objektummal az utunk során.
6 órakor indulunk ki a városba vacsorázni. Az étterem egy valaha fehérek lakta részből került átalakításra, vastag falak ölelik körül a területet, több étterem is megtalálható itt. Penda egy grillbárhoz vezet, ahol lassú tűzön sütik a húsokat. A mit kérünk kérdésre teljes tanácstalanságunkat látva vegyes válogatást rendel, aminek a végeredménye egy olyan terülj-terülj asztalkám, hogy bármelyik népmesében megállná a helyét. A grillezett marhahús, kecske, két -különböző módon elkészített és fűszerezett – csirke, sült és főtt nílusi sügér mellé sült krumpli és saláta is jár.
Itt ismerkedünk meg Tegemea-val aki 20 éve vezet túrákat a Kilimandzsáróra. Ő lesz a holnapi túravezetőnk. Evés közben sok mindenről tudunk beszélgetni. pl rákérdeztünk arra, amit eddig csak sejtettünk, hogy a minden épület bejáratánál elhelyezett idősebb urat ábrázoló fénykép a márciusban elhunyt elnöküket dr. John Pombe Joseph Magufuli-t ábrázolja. Gyorsan utána olvastam, de itthon inkább csak kicsit lekezelő cikkeket találtam, hogy vírusszkeptikus volt, hogy kivezette az országát a demokráciából és hasonlók, de kint mindenki hatalmas tisztelettel és megbecsüléssel említi, ami egy politikustól meglehetősen szokatlan.
Ahogy többet beszélgetünk a témáról kiderült jó pár dolog. Amit itthon úgy tálaltak, hogy kivezette az országát a demokráciából az a valóságban azt jelentette, hogy a háttérbe szorította a kínai és indiai befolyást.
Tanzánia gazdag ország. Bár elsősorban mezőgazdasági országként ismerik de van kőolaja, ásványai, aranya, drágaköve, természeti kincsei.
Nem rendelte el a kijárási tilalmat és ország lezárását, mert azzal gyakorlatilag halálra ítélte volna. Itt az emberek nagy többsége közvetlenül a termelőktől szerzi be az élelmiszert a piacokon. Nincsenek elterjedve a házhoz szállító cégek és kajakiszállító futárból is csak 1-et láttunk egész idő alatt.
Arusha és környéke a turizmusból él-élt. A Serengeti az Ngorongo kráter, a Kilimandzsáró minden évben rengeteg látogatót vonzott. A turisták elmaradásával a környék gyakorlatilag munkanélkülivé vált. Elkeserítő viszonyokról számolnak be.
Könnyű az európai szociális hálóval, támogatási rendszerrel és ellátási szokásokkal kritizálni egy tőlünk 6000 km-re lévő ország rendszerét, hogy ezt kellet volna csinálniuk vagy azt, de ha a saját szemeddel látod akkor rájössz, hogy az ott élők nem gondoskodásra szoruló kisgyerekek, nagyon is tudják, hogy mit miért tesznek.
Visszatérve a szállodába szomorúan tapasztaljuk, hogy valaki gondosan visszakapcsolta az általam kiiktatott légkondicionálót, így kicsit fázva bújok be a feszesre húzott takaró alá. Holnap 6 kor indulás.
Folytatás következik…
Copyright © 2021 Szöveg és fotók: Tüske Ágnes Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
