A Montes Azules Bioszféra Rezervátum csodás hegyvidéke a Lacandon dzsungel részét képező esőerdő szíve Mexikóban. Lacandon dzsungele a mexikói Chiapas állam délkeleti és Guatemala északi részén terül el, közel 2 millió hektárt foglal magában. Bár az erdőirtások eredményeképp a dzsungel nagy részét kivágták, de a Lacandon még mindig az egyik legnagyobb trópusi esőerdő Mexikóban és egyben Közép Amerikában, fenyőerdőkkel és hegyi esőerdőkkel tarkítva.
A terület biológiai – vagyis az itt élő lények – sokfélesége világszinten is figyelemre méltó: kb 1500 fafaj, az összes mexikói madárfaj 33%-ának, az összes mexikói állatfaj 25%-ának, a mexikói nappali lepkék 56%-ának és az összes mexikói halfaj 16%-ának otthona. A dzsungelben számos veszélyeztetett faj is megtalálható, mint például a színpompás arakanga (vörös ara), a sas, a tapír, a pókmajom, a mexikói bőgőmajmok és a mocsári krokodil, sőt számoltak már be jaguárokról is.
Hatalmas páfrányok, pálmák, elefántfülek, bromélia félékkel sűrűn benőtt óriási fák, tiszta vízű sebes patakok, bővizű vízesések jellemzik ezt a vidéket. A domináns, őshonos növényzet esőerdei fái átlagosan 30-40 méteres magasra nőnek, de egyes fajok gyakran az 50-60 métert is elérik.
A Montes Azules Bioszféra Rezervátum (Lacandon dzsungelének kb 15%-át foglalja magában) a hatalmas dzsungel legjobban megőrzött része, köszönhetően a sajtóban kapott figyelemnek és a nemzetközi szervezetek erőfeszítéseinek.
A Montes Azules hegyvidékében közel 100ezer, túlnyomórészt földművelő paraszt él, akik jellemzően három fő etnikai csoporthoz tartoznak: lacandon maja, tzeltal és meszticek. Az őslakos lacandon maják kivételével Chiapas állam felföldjeiról vándoroltak a dzsungelbe az 1970-es években, hogy kukoricát, babot és paprikát termesszenek.
Néhány száz lélekszámot számláló apró kis falvakban élnek, és kézzel művelik meg a hihetetlen meredek hegyoldalakban növő kukoricát. Egyes családok tartanak állatokat is, szarvasmarhát, sertést, és a tipikus takarmánynövények mellett termesztenek kávét és kakaót is. Termőföldet évszázadok óta fakivágással és felégetéses módszerrel “vesznek el” a dzsungeltől, amit addig használnak, míg a talaj teljesen kimerül, majd újabb területeket “birtokolnak el” az anyatermészettől. Próbálnak némi bevételt szerezni a turizmusból, gyümölcsöt, frissítő üdítőket, kakaót, csokoládét árulnak a poros utak mentén.
A Lacandonok az ősi maják leszármazottai, a 16. század óta az esőerdők mélyén éltek és maradtak fent mint önálló kultúra. Sok közösség egészen a 20. századig szinte nem érintkezett a világ többi részével. A spanyolok hódítása előtt a Lacandonok körülbelül egymillió hektáron uralták ezeket a területeket, de a 20. század elejétől kezdve, főleg Chiapas állam más területeiről származó maják érkeztek ide és elkezdték gyarmatosítani az erdőt. A bevándorlás jelentősen megváltoztatta életmódjukat és világnézetüket. Napjainkban már csak pár Lacandon maják lakta falu található a vidéken.
Néhány Lacandon még napjainkban is hagyományos öltözetet visel, de vannak akik már modern ruhákat hordanak és a modern világ vívmányai is kezdenek életük részévé válni. Ugyanez igaz az építkezésükre is. A hagyományos, levelekből és fából készült, döngölt föld padlójú Lacandon kunyhók helyett egyre több modernebb építmény jelenik meg, bár ezek még mindig évszázadokkal le vannak maradva a mi modern világunktól.
Autónkból szemlélve a vidéket, nagyon vegyes kép tárul a szemünk elé: fából eszkábált kunyhók, élénk színűre festett, téglából épített házikók (volt amelyik tetején napkollektort láttunk), a fák ágai közé kifeszített köteleken a frissen mosott ruhákat lengeti a szellő, az utak mentén szárított chili paprika, kukorica és bab, kalapokat szövő férfi, az időt múlató családok, kisebb-nagyobb étkezdék, friss gyümölcsöt áruló, maszatos arcú gyerekek, chipsekkel és színes partvisokkal teli kisbolt, játékgépen játszó gyerkőc, útszéli asztalos műhely… A zöld ezer színében pompázó hegyvidék látványa szemet gyönyörködtető, de a mérhetetlen szegénység, amit rejt magában, mélyen elszomorító.
Copyright © 2022 Szöveg és fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
