Palenque… Pa’cal… Vörös Királynő… még a nevek is olyan titokzatosak, rejtélyekkel teliek…
A Lacandon trópusi erdő sűrű dzsungelével körbenőtt, 7. században épült maja város falai között egykoron papok vezették a hátborzongató, emberáldozatokkal és kínzásokkal járó, vallási célokat szolgáló véres szertartásokat, hogy Isteneik kedvére tegyenek.
Palenque város az ősi időkben a Maja Világ vallási központjaként működött, ma az UNESCO Kulturális Világörökség részét képezi és jelentős része máig feltáratlan. Kin Pa’cal király uralkodása alatt virágzott maja metropolisz egykoron 15 km2-nyi területet foglalt magában, melynek csupán 3-4%-a látogatható, ugyanis nagy része még napjainkban is a dzsungel mélyének “rabja”. Ki tudja mennyi épület, templom, palota rejtőzik a dzsungel-takaró alatt.
Legjelentősebb épületei a Palota, a Feliratok Temploma, a Kereszt Temploma és a Naptemplom. Itt tárták fel a titokzatos maja művészet legfigyelemreméltóbb alkotásait illetve a leghosszabb írásos emlékét. A kőbe vésett “képregény-könyvnek” azért van különösen nagy jelentősége, mert a spanyol hódítok minden maja kódexet a máglyára vetettek, mivel úgy gondolták a maja emberek nem Isten gyermekei és minden, ami velük kapcsolatos veszélyes és el kell puszítani. Palenque épületeinek falain található hieroglif feliratokat csak az elmúlt években sikerült dekódolni, és továbbra is szorgosan dolgoznak a lelkes kutatók, hogy megfejtsék a rejtélyekkel teli maja világot.
A város eredeti neve máig ismeretlen, pusztán feltételezések vannak, miszerint B’aakal lehetett az eredeti neve. A Palenque nevet a Spanyol Hódítások idején kapta.
A város dobogó szíve, a szertartások helyszíne a Palota, egy labirintusszerű épületegyüttes, mely egy hatalmas (10 méter magas, 100×75 méter alapterületű) teraszra épült. Falai kőbevésett történelemkönyvek: tele vannak festett stukkódíszekkel és az uralkodók életének legfontosabb eseményeit örökítik meg. Vörös, sárga és kék színek… melyek szimbolikus jelentést hordoznak. A vörös a királyok és emberszerű mitikus alakok színe, a sárga a köztes világ élőlényeit jelölte, a kék pedig az Istenek lakhelyének tartott égi világ és az Isteni tulajdonságok színét szimbolizálja.
De kis volt Pa’cal király?!
A maják sosem alkottak egységes birodalmat, hanem egymással állandóan harcban álló, önálló városállamok voltak, saját törvényekkel, élükön a királlyal. Palenque egy visoznylag kicsi, jelentéktelen városállam volt, mikor az alig 12 éves Pa’cal-t anyja – hatalomgyakorlása megtartása mellett – királlyá koronázta.
Pa’cal királyt a maja királyok legnagyobbjaként tartják számon. Nevének jelentése „Ragyogó pajzs” vagy “a Nap Pajzsa”. Közel 70 éves uralkodása alatt a természet körforgásán alapuló ősi ritusok kerültek előtérbe, melyek oly jelentőséggel bírtak, hogy egy viszonylag jelentéktelen városból nagyhatalommá és a maja világ vallási központjává emelte.
És bár uralkodását nem a béke jellemezte – a szomszédos városállamokkal folyamatosan háborúzott – nagyszerű uralkodónak tartották, tisztelték, mivel a város fejlődött. Számos épületet emelt, bővítették a Palotát, vízvezeték rendszert sőt, saját síremléket is építtetett, melyet finoman kidolgozott hieroglifák díszítenek és részletesen elmesélik származását, dicső tetteit.
A Feliratok Templomának mélyébe elhelyezett kripta egy valóságos kincsesbánya, melyet csodával határos módon soha nem találtak meg a fosztogatók, így régészeknek adatott meg az a megtiszteltetés, hogy az 1950es évek elején feltárják és megmutassák a világnak. Számos ékszert (fülbevalót, karkötőt és nyakláncot) leltek itt fel és olyan értékes kincseket, mint Pa’cal király kőből faragott szarkofág fedele, valamint jádéból készült halotti maszkja, melyek kétségkívül a mezoamerikai művészet remekművei.
A Vörös Királynő és rejtélyes sírja
Palenque város egyik piramistemplomának sírkamrájában régészek tárták fel a maja királynő földi maradványait, melynek több szempontból is kiemelkedő jelentősége van a maja világgal kapcsolatos kutatómunkákban. Pa’cal király kriptájához hasonlóan 1300 év után, a ’90-es évek elején korunk régészei tették be először ide lábukat. Pa’cal király sírhelyét ugyan az ‘50-es években tárták fel, és csak közel 40 évvel később folytatták a kutatómunkát, amikor is föld alatti folyosókon és kamrákon keresztül egy fallal elzárt belső helyiséghez jutottak. A királynő nyughelyéhez vezető föld alatti “labirintusban” egy fiú gyermek és egy fiatal nő csontvázára bukkantak, akiket vélhetően egy vallási rituálé során áldoztak fel. Már ez a felfedezés is sugallta, hogy a föld alatti kriptában a maják számára fontos személy nyugszik. Maga a sírhely is tele van rejtélyekkel. A szarkofág mészkőlappal volt lefedve, melyen egy kisebb rés volt felfedezhető. A maják hiedelemvilága szerint a holtak így tudtak “kommunikálni’ az élőkkel. A koporsóban nem csupán egy maja uralkodó földi maradványait és kincsárgyakat találtak, hanem mindezt egy különleges temetkezési szokással elhelyezve. Ugyanis a maja királynő egész teste és halotti maszkja vörös színű, mérgező cinóber porral volt beszórva. A vörös színnek kiemelkedő jelentősége volt a maja hitrendszerben: a felkelő napot, átvitt értelemben a feltámadást, újjászületést szimbolizálta. Úgy tartották, ha ezzel a vörös porral behintik az elhunyt testét, akkor újjászületik. A kriptában feltárt testről még csak feltételezik (a sír elhelyezkedése, a DNS vizsgálatok alapján megállapított kor és rokoni kapcsolatok hiánya alapján), hogy Pa’cal király felesége volt.
Copyright © 2022 Szöveg és fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
