Nézzünk most körül kicsit közelebbről, mire is számíthatunk a számos,máig is alig feltárt, áthatolhatatlan őserdő rejtette varázslatos maja romok között.
A hajdanvolt virágzó, hatalommal teli, félelmetes és erős uralkodók által irányított városokban néhol elképesztően fejlett és szervezett élet nyomait találjuk.
A Palenquében feltárt csodálatos palota, a Nap Templom és más, lenyűgöző fekvésű és díszítettségű épületek egy fejlett és nyüzsgő város központját keltik életre – itt például fedett csatornát látunk, ami a királyi palota számára vízöblítéses wc-t biztosított. A csodálatos piramisok némán és fenségesen állnak a vakító fényben, körbesétálni őket semmihez sem hasonlítható, felemelő érzés. A lépcsők alját sok helyen jól látható, összetéveszthetetlen maja írásjelek díszítik, a maja írásos emlékek egy jelentős része innen származik.
A központtól távolodva az erdő csendjében a valaha élettel teli város mohával benőtt romjai között találjuk magunkat. A meglehetős szintkülönbségekkel, néhol sebes vízű patakkal tagolt területen számos épület mellett haladunk el, jól látható, hogy mekkora küzdelem lehetett az őserdőtől elragadni a létezéshez szükséges területeket.
A romokon túl értékes gyűjteményt rejt a múzeum, ahol Pakal királyt, a király fiát, valamint a titokzatos Vörös királynőt ábrázoló részletgazdag, nagyon jó állapotban megőrzött szobrok, maszkok és eszközök láthatók. A királynő a nevét onnan kapta, hogy a feltárásakor a testet – és a mellé elhelyezett ékszereket – vörös festék fedte. Talán igaz, talán nem, hogy számukra a vörös szín a felkelő napot, az életet szimbolizálta –ami biztos: a múzeumi rekonstrukció melletti felirat szerint a királynő Pakal király felesége volt. Az eredeti sírokat a fenséges, királyokhoz méltó piramisok rejtik, ezeket most csak távolról vehetjük szemügyre az itt is érvényben lévő korlátozások miatt.
Ek Balam (Fekete Jaguár) 1000 évig lakott városában a Yucatánon fellelhető egyik legnagyobb épület a központi piramis. 31 m-es magasságával Yucatán egyik legimpozánsabb temploma, ahonnan a sűrű őserdő felett néha Chichen Itzáig is ellátni.
Oldalában csodálatos, épségben maradt faragványokat védenek a nádtetők A látvány lenyűgöző, a csodálatosan megmunkált, szobrokkal és feliratokkal teli hatalmas falak erőt és a hatalmat sugároznak a világon semmi mással össze nem téveszthető mintákkal. Itt látjuk először a „maja boltívet”, ami a csúcsos, szögletes lezárással megoldott bejáratot jelenti, mivel tökéletes boltívet a maják nem tudtak építeni. Ez annak fényében érdekes, hogy míg a csillagászatban, matematikában oly messzire jutottak, hogy tudásuk java része megelőzte a korukat, ezt az építészeti megoldást nem ismerték.
Edzna romterületén először a „nagykövetek udvarába” lépünk be, ahol a környékbeli településekből, más kultúrákból találtak leleteket. A városnak kitűnő mérnöki megoldásokkal kivitelezett saját vízellátása és önálló vízi útja is volt, amin a kereskedést és a szállítást oldották meg. Fénykorában, 600 és 900 között 25ezres város volt, 1450-re, mire a spanyolok megérkeztek, már teljesen kihalt, A hatalmas központi teret körülvevő épületek kitűnő rálátást biztosítottak a nézőknek a középen és az Akropoliszon zajló szertartásokra.
Itt találkozunk először a labdapályával, amiről már mind hallottunk, a részleteket azonban eddig homály fedte. Helyi vezetőink részletesen elmesélik, ami kevés tudás a rendelkezésünkre áll, miután ebben a témában sem bővelkedünk írásos vagy képi bizonyítékokkal. A legizgalmasabb részletek a labdakezeléshez ( vállal, térddel vagy könyökkel adták tovább ) és a győztes/vesztes csapatkapitány, néha az egész csapat kivégzéséhez kötődnek. A részletek és a szabályok területenként eltértek, amiben biztosak lehetünk, arról edényeken, sztéléken megtalált ábrázolások számolnak be.
Mire Calakmulhoz értünk, már azt hittem, javarészt láttam már, amiért idejöttem. Nagyot tévedtem. Amivel Calakmul várt minket, számomra semmi máshoz nem hasonlítható, lenyűgöző élmény, kezdve a romokhoz vezető hosszú, őserdei autózásnál. Calakmul egészen Yucatán belsejében, utunk egyik legtávolabbi pontján, a guatemalai határhoz közel, a civilizációtól szinte teljesen elzárva fekszik. A Biorezervátum széléhez érve át kell ülni a saját kisbuszukba, amivel még tovább 1 órát megyünk az érintetlen dzsungel egyetlen útján. Nem túlzás azt mondani, hogy a sűrű erdőben a látótávolság nem több néhány méternél. Útközben kidőlt fa állja utunkat, lelkesen pattanunk ki a mögöttünk állókkal mindahányan, hogy megoldjuk a problémát. Igen ám, csak arra nem számítunk, hogy a fák ruganyosak, egyáltalán nem törnek, és hatalmas tüskékkel védekeznek az illetéktelen, rendet rakni vágyó turisták ellen. Egyetlen egy kisbicska áll rendelkezésre a feladat megoldásához, de fél óra múlva számos vérző, felkaristolt sebbel gazdagodva, leizzadva, a nem várt kalandtól megrészegülve folytatjuk utunkat.
Calakmul az egyik legerősebb, legnagyobb hatalmú 50ezres város volt, maga a Kígyó király uralkodott itt. A megtisztított területre belépve azonnal érezni a hajdani szervezettséget, átgondoltságot. A hely olyan elegáns és méltóságteljes, ami az eddig látottakhoz nem hasonlítható.
Jelenleg kb 7000 kisebb-nagyobb épület és szobor az, amit kiszabadítottak az erdő fogságából. A központi téren egymással szemben álló – mára fákkal tarkított – lépcsősorok vezetnek fel az „égig érő” templomok tetejére, de kicsit távolabb még magasabb piramist találunk.
Az épületek előtt sok helyütt áldozati köveket látunk, sétánkat magas, mára eléggé megviselt sztélék kísérik.
A Kígyó király nem volt rest megtámadni az innen 400 km-re fekvő Palenquét, lovak és bármiféle igavonó állatok segítsége nélkül. A legfontosabb célja azonban a mai Guatemala területén fekvő Mirador, majd annak megszerzése után Tikal leigázása volt. A két város az idők során felváltva győzedelmeskedett a másikon, a tét mindig az erőforrások birtoklása volt, a harcok leírása az itteni lépcsősorokat díszítő ábrákon követhető nyomon. Végül Calakmul a 900-as évek elején alumaradt, sokak szerint a két város rivalizálása vetett véget a maja civilizációnak ebben a régióban.
Egy szó, mint száz: az itteni „Nagy piramis” 55 méteres ( kb 17 emeletes) magasságáról lenézve az alattunk elterülő hatalmas, zöld őserdőre, sosemvolt érzés kerít hatalmába, a lábaim nem csak a végtelennek tűnő lépcsősor megmászásától remegnek. Egyszerűen csodálatos, lenyűgöző látvány az a végtelenség, a képet csak néhány közeli templom méltóságteljes csúcsa töri meg. Itt érezzük igazán, milyen lehet közvetlen „kapcsolatba” kerülni a mindenséggel.
A „szépség” nem a megfelelő jelző a hely leírására, az ember Rómára mondja, hogy szép. Ez egyszerűen döbbenetes, lenyűgöző, egyben felemelő. Óriási dolog, hogy itt járhattam, és ha pillanatokra is, de hagyhattam, hogy megérintsen a titokzatos és csodálatos maja kultúra. Köszönöm, hogy velem tartottatok, innentől irány Guatemala, alig várom, hogy feleleveníthessem az ottani élményeket.
Copyright © 2022 Szöveg és fotók: Erdei Csilla Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
