Az Egyesült Államok Wyoming államában található Grand Teton Nemzeti Park drámai szépségű hegyvidéki tájairól és páratlan élővilágáról híres. Már az ide vezető út is rendkívül látványos!
A Teton hegységet közel 2,7 milliárd éves metamorf kőzetek alkotják. Ezek a kőzetek akkor keletkeztek, amikor két tektonikus lemez ütközésének eredményeképp a sekély tengeri üledék valamint vulkanikus eredetű törmelék több kilométeres mélységbe zuhant. Az évmilliók során a hatalmas hő és a nyomás hatására ezek a kőzetek teljesen átalakultak, metamorfizálódtak, és a különböző ásványi anyagok külön-külön rétegekbe rendeződtek. (A több km-es gyalogos túránk során rengeteg zebra-csíkos kőzetet láttunk.)
Észak-Amerika egyik legfiatalabb hegységének, a Teton-nak a születése kb 10 millió évvel ezelőtt kezdődött egy hatalmas földrengéssel. Az itt található törésvonal mentén a megtört földkéreg, mint a csapda ajtajai, ellentétes irányba mozdultak el. Egyik része felfelé nyomult, létrehozva ezzel a hegységet, míg a másik része a mélységbe zuhant és létrehozta a völgyet. Majd az eső, a szél, a jég és a gleccserek kezdték el formázni a felszínt. Az erózió a mai napig kifejti hatását a vidéken, a hegycsúcsok egyre magasabbra nyúlnak, a völgy alja pedig egyre mélyebbre süllyed.
A drámai szépségű hegyvidéki tájat alpesi erdők, örökzöld fenyvesek, zsálya mezők, mocsaras rétek, tavak és patakok tarkítják.
Az élővilág rendkívül változatos: a legmagasabb, alpesi csúcsokon zuzmók tapadnak a kövekhez, védelmezve azokat az eróziótól. A zordnak tűnő vidék pocoknyulak (pika), mormoták, valamint a rájuk vadászó ragadozó madarak otthona. A rideg telet hibernálással élik túl vagy átmenetileg alacsonyabb területekre költöznek.
A fenyvesek leggyakoribb fái a csavart tűjű fenyők, melyek érdekessége, hogy életük a tűzzel kezdődik, ugyanis tobozaik a természetesen létrejövő tűz hőjében nyílnak ki és az apró magocskák a tűz által leégetett, “megtermékenyített” talajba pottyannak és indulnak növekedésnek. A fenyvesek lakói a szarvasok, öszvérszarvasok, fekete és grizzly medvék, rágcsálók és rengeteg madárfaj.
A mezőket ezüstösen csillogó szürkés-zöldes zsályák tarkítják. A zsálya (sagebrush) a völgy-vidék fő növényzete, ugyanis itt a talaj meglehetősen tápanyagszegény. Kb 200 millió évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak után hatalmas mennyiségű jégmező csúszott le az északi területekről. A jeges olvadékvíz “elvitte” a finom homokot és iszapot, amelyek megtartották volna a nedvességet és lehetővé tették volna a felső talajréteg kialakulását. A zsálya azonban rendkívül jól alkalmazkodik az ilyen típusú talajokhoz és képes benne megélni.
A hatalmas mezők kis lakói az uinta földi mókus (uinta ürge), az amerikai egerek és a legkisebb mókusfajta, az amerikai csíkos mókus. A téli hónapok kivételével szarvasok, jávorszarvasok, bölények nyaranta pedig villásszarvú antilopok legelésznek itt. Láthatunk a mezők felett köröző sasokat, alkonyatkor prédára vadászó prérifarkasokat és farkasokat.
A mocsaras réteken – melyek az év nagy részében vízben vannak – a magas vízszintnek és a jó termőtalajnak köszönhetően gazdagon nő a sás és a különböző fűfélék, melyek bőséges élelmet biztosítanak az itt élő kisebb emlősöknek és madaraknak.
A tavak, a folyók és a patakok kristálytiszta vizeiben és környezetében nyüzsög az élet: a terület rengeteg halfaj, vidrák, pelikánok, gémek, sasok otthona.
A Teton élővilágának egészséges fennmaradásában kulcsfontosságú szerepe van a természetes tüzeknek, ugyanis ez egy tűzhöz igazodó ökoszisztéma. Mit is jelent ez?! Ne hatalmas lángokkal égő, mindent elpusztító tűzre gondoljatok, hanem olyan alacsony intenzitású tűzre, ami szép lassan égeti hamuvá az erdő egy részét. A élővilág teljes mértékben adaptálódott a természetes tüzekhez, melyeket jellemzően villámlás kelt életre és önmaguktól kialszanak. Ahol leég az erdő, ott új élet kezdődik. Bizonyos fenyőfélék tobozai csak a tűz hőjében képesek kinyílni és elejteni magjaikat. Vagy például, ahol olyan sűrű a lombkorona, hogy nem jut át rajta a napfény, ott soha nem tud kifejlődni az a vadvirág, aminek szüksége van a napfényre. Az állatok számára sem végzetes az e fajta tűz. Sőt! A kis rágcsálók elemózsia mennyisége megnő, ezáltal nő a populáció. A rágcsálók szaporodásával, pedig megnő a ragadozók száma is. A természet, ha rendben működik, önmagát szabályozza. Hát nem csodás a Földünk?!
Copyright © 2022 Szöveg és fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
