Chiang Mai városában, Észak-Thaiföldön, több mint 300 buddhista templom van.
Az én kedvencem közülük egy hegytetőn magasodik, színarannyal borított karcsú pagodája messziről szikrázik a napfényben.
A Doi Suthep templom egyike a legszentebb helyeknek az országban, ugyanis magának Gauthama hercegnek őrzik itt a vállcsontját.
Mosolyogva lépdelek felfelé a moha zölden tekergő nága kígyók szegélyezte meredek lépcsősoron, a trópusi hőségben. Ezen a vidéken a nágák, ezek a félig ember, félig kobra alakú mitológiai lények őrzik a buddhista szentélyeket. És hogy miért mosolygok? A parkoló mellett vízcseppektől csillogó lótuszvirágot vettem egy idős nénitől, akivel együtt nevettünk thai nyelvtudásomon.
- Imádom hogy ennyire kedvesek az itteni emberek-mondom idegenvezetőmnek, aki megadóan bandukol mellettem felfelé, a magasba vezető háromszáz lépcsőfokon. Lifttel szeretett volna feljutni az 1100 méteren lévő hegytetőre, de rábeszéltem a lépcsőzésre.
- Tudod miért ilyen kedves itt mindenki? Elárulom neked. A te városodban hány templom van?
- Öööö fogalmam sincs. Megnézem a neten…
A korlátlan internet segítségével megtudom, hogy kevesebb, mint száz templom van Budapesten.
- Na látod! Budapest egy világváros, mégis kevesebb ott a templom, mint a mi kisvárosunkban. Te mikor voltál utoljára templomban?
- Háááát… Néhány éve voltam egy karácsonyi misén.
- Erről beszélek! Itt az emberek minden héten mennek a templomba. Van aki minden nap. És szinte az összes férfi hosszabb-rövidebb időre beáll szerzetesnek. Utána már nem lesz ugyanaz az ember. Megtanul meditálni, uralkodni önmagán, félretenni az egóját. Ezért érzed azt, hogy itt kedvesebbek az emberek, mint máshol a világon.
Közben lihegve felérünk a lépcsősor tetejére és cipőinket letesszük a sok száz másik levetett lábbeli mellé. A legszentebb helyekre csak mezítláb léphetünk be.
Kísérőm rámutat egy fehér elefánt szobrára:
- Ismered a templom legendáját? Erről az elefántról szól.
Élt egykoron egy szent ember, aki egy álom útmutatása szerint megtalálta Sziddhártha Gautama herceg egyik csontját, amelyet Észak-Thaiföld királyának ajándékozott. A király egy templomot kívánt emelni a szent ereklyének, de nem tudta, hol fogjon bele az építkezésbe. Ezért előhozatta kedvenc elefántját és a hátára kötözte a csont darabot. Ugye tudod, hogy a királyoknak fehér elefántjaik voltak? És az elefánt berohant a dzsungelbe, majd felszaladt ide, ennek a hegynek a tetejére, hármat trombitált és meghalt.
- Meghalt szegény?
- A monda szerint igen. A király ezt jelnek vélte és az elefánt által kijelölt helyre építtette fel a templomot. Gyere, megmutatom középen a sztupát, az rejti Buddha ereklyéjét. Tudod miért építették ilyen lépcsőzetesre? Ezeket a szinteket kell bejárni a a léleknek, amíg eljut a Nirvánába. Nézd meg jól, ilyen oktogon formájú sztupát nem látni sehol máshol, csakis itt, az egykori Lanna Királyságban-mutatja büszkén a vakítóan csillogó színarany pagodát, melynek oldalánál hosszú sok kígyózik. Mindenki a legelőnyösebb ponton szeretne egy fotót készíteni magáról.
- Ez egy ősi építmény, az eredeti téglából készült és sokkal kisebb volt. Ez az egyik leghíresebb templom az országban. A tévében is a mi pagodánkat lehet a legtöbbet látni!-mutat körbe büszke mosollyal a díszes épületekkel körbevett, virágmintás járólappal borított jókora, nyitott udvaron.
Rengeteg szerzetest látok, ez a templom népszerű zarándokhely. Ők is ugyanúgy szelfiznek és fotózzák egymást, mint a többi thai látogató. Láthatóan menő dolog eljönni ebbe a templomba.
- Akinek valami kívánsága van, annak háromszor körbe kell menni az ereklyét rejtő pagoda körül, kezében egy gyertyával egy füstölővel és egy lótuszvirággal. Látod, itt van papírokra kinyomtatva egy szöveg. Ezt az imádságot kell mondogatni a három kör alatt. Utána letenni a szobrok lábához a virágot, meggyújtani a gyertyát és a füstölőt és Buddha teljesíti, amit kívántál tőle.
Nézegetem a szöveget a papíron, beletörik a nyelvem a szavakba.
- Ez egy ősi, páli nyelvű imádság. Én sem tudom mit jelent. Csak a szerzetesek ismerik a szent szövegek értelmét.
Szinte mindenki megteszi a köröket az arany torony körül, a szantál illatú füstölők és a jázminvirággal díszített áldozati ajándékok illata betölti a levegőt.
Mi pedig belépünk egy vörös-arany elefántokkal díszített ajtón.
- Látod, a belső szentélyben mindig van egy Buddha szobor, amelyik nagyobb a többinél. Lehet akármennyi szobor, mindnek kisebbnek kell lennie nála. Ezeket a kisebbeket sokszor családok adományozzák a templomoknak. Néha az elhunyt ősök hamvait is bele teszik a szobrok belsejébe. És a kiráy fényképe is ott van minden templomban, látod?
Sokan jönnek ide áldásért is-mutat egy dobogón ülő szerzetesre, aki előtt sorban térdelnek a hívők.
Oda térdepelek én is a sor végére, nem hagyom ki a lehetőséget, hogy egy szent ember megáldjon! Mikor elé kerülök, a kezében lévő bambuszrúd csokrot szenteltvízbe meríti, majd mantrát mormolva meghinti vele a fejemet. Végül szinte oda dob felém egy fonal karkötőt. Egy pillanatra megszeppenek, de aztán eszembe jut, hogy a szerzetesek nem érhetnek hozzá egy nőhöz. Vezetőm kisegít a bajból.
- Gyere, majd én felkötöm neked. Tudod a buddhista szerzetesek szent emberek. Mindig magasabban ülnek, hogy fel kelljen néznünk rájuk és tilos a női érintés, még a saját anyjuk sem érintheti meg őket.
Nézd, ezen az asztalon rengeteg adomány van a szerzeteseknek. Gyógyszerek, tisztálkodó szerek és sok-sok étel. Mi úgy tartjuk, hogy a szerzetesek két világ között élnek. Ha nekik adsz ételt, abból jut a szellemvilágnak és az elhunyt ősök szellemének is.
Minden hónapban van valami ceremónia és minden ünnepségen ott vannak a szerzetesek. Például nemsokára elültetjük az új rizst a földeken, akkor is a szerzeteseket hívjuk, hogy megáldják a termést.
A templom udvarán több szentély is van, megszámlálhatatlan mosolygós arany Buddha szoborral, mécsesekkel és virágokkal. A tömeg ellenére is békés és fennkölt a hely kisugárzása. A következő wihánban, azaz szentélyben is sorban állnak, itt jóslatot kaphatnak a hívek Buddhától. Éppen egy fiatal nő térdel le a bordó szőnyeg közepére, az aranyszínű selyemköpenyt viselő Buddha szobor elé. Errefelé a szobrokat a legfinomabb selyemszövetből készült, sokszor valódi aranyszálakkal hímzett ruhákba öltöztetik.
A lány háromszor földig hajol, majd addig rázogat egy fapálcikákkal teli piros poharat, amíg egyetlen egy pálcika ki nem pottyan közülük. Mindegyik botocskán egy-egy szám szerepel, ehhez a számhoz tartozó jóslat vonatkozik rá. A jóslatok szövegeit megszámozott fiókocskák rejtik a fal mellett.
Többször kipróbáltam már ezt a módszert, de csak zűrzavaros jövendöléseket tartalmazott az angolra fordított papír. Talán nem hiszek eléggé benne 🙂
A következő sarkon jókora fa építménybe botlunk, alatta székek, körülötte művészi kivitelezésű virág- és étel kompozíciók.
- Ez is lanna hagyomány, ilyet sehol máshol nem láthatsz. Ezt akkor használják, ha el akarnak mulasztani valami rossz dolgot. Betegséget, átkot, balszerencsét. Készítenek egy ilyen háromszöget, feldíszítik banánlevéllel és jázminvirággal és rendeznek egy szertartást. Ez egy gazdag család, nézd mennyi adományt hoztak. Akiért szól a szertartás, az ül majd be a háromszög alá. Nézd, ott vannak oldalt az ételek. Azt is megáldják a ceremónia során, utána hazaviszik és megeszik.
Végignézem a pompásan díszített tálakra felhalmozott színes édességeket, láthatóan nagy gonddal készítették el őket az ünnepségre. Rajonganak erefelé az élénk színű, zselés desszertekért. Az utcán is rengeteg helyen árulják és ezeken a tálcákon is ilyeneket látok.
A következő oltáron egy ezüst tálra fektetett, narancs színű szerzetesi ruha fekszik, mellette egy levél.
- Most van az ideje az új ruháknak. Egy évben egyszer az ország összes szerzetese új ruhát kap a királytól. Persze nem tud a király mindenhova elmenni. Egy Bangkok melletti templomba megy el személyesen, a többibe csak levelet küld a ruhák mellé. Ebben a pár napban Thaiföld összes szerzetese új, sáfrány színű ruhába öltözik. Egy ilyen ruha öt részből áll. Szarong, ujjatlan ing, alsó köpeny, felső köpeny és az öv. Hagyományosan sáfránnyal festik a szövetet. A köntös a puritánság jelképe, a narancs szín pedig a megvilágosodás fényének szimbóluma.
Minden oltáron látok olyan kis csomagokat, amik mellé egy doboz gyufa van biggyesztve.
- Azok a banánlevélbe csavart cigaretta szerűségek micsodák?-kérdezem vezetőmtől.
- A szellemeknek adjuk ajándékba, akikről ugye nem tudni, hogy női, vagy férfi szellemek. A hátsó sorban lévő vékonyabb rudakban bétel levél van, ez a női szellemeké. A vastagabbakban dohány, ezt kapják a férfi szellemek.
- Láttál már ilyen fát?-mutat egy növényre, melyről jókora barna gömbök csüggenek.
- Azt biztos tudod, hogy minden buddhista templom udvarán áll egy szent fügefa, pont olyan, mint amely alatt Buddha megvilágosodott. Az öröklét jelképének is tartják, mert sok-sok száz évig élnek ezek a fügék. De ez a másik fa is fontos. Tudod miért?
- Azt tudom, hogy ágyúgolyófának hívják. Szingapúrban láttam már ilyen különleges fát. De nem tudom, miért fontos.
- Ilyen fa alatt adott életet Májá, Buddha anyja a fiának. A fa ágaiba kapaszkodva, állva hozta világra gyermekét, az istenek pedig langyos esőt küldtek, hogy megmosdassák az újszülöttet.
- De szép! Nem hallottam még ezt a történetet.
- És ezt a fát ismered-e?
- Persze, ez a frangipáni! A kedvenc virágom és a kedvenc illatom!
- A mi nyelvünkön a könnyek virágának nevezzük. Ezt is a kolostorok udvarára ültetik. És ha bánatosak vagyunk, akkor ugye ide jövünk.
Na és ez a rózsaszín virág? Ilyenkor az esős évszak végén mindenhol ez virágzik.
- Ilyen nekem is van otthon a kertben! Bougainvillea, vagy murvafürt!
- És neked is van olyan, amelyiken egy növényen három színű virág nő?
- Nem, ilyet még nem is láttam.
Közben elsétálunk egy teraszhoz, ahonnan csodálatos a kilátás a városra.
- Chiang Mai egyre nagyobb lesz. Az elmúlt években hatalmas lakóparkokat húztak fel a város szélén.
El is fordul a panorámától a templom hátsó részének irányába, ahol díszesen faragott oszlopok és egy kecses, sötétbarnán csillogó építmény magasodik.
- Látod, itt ezek az oszlopok és az az épület teakfából készült. Ismered azt a fát? Itt nő a hegyeinkben, ugye milyen szép? Erős, kemény és tartós.
Régen a brittek hatalmas területeket írtottak ki miatta a hegyekben, de szerencsére a kormány betiltotta a favágást. Elkezdtük vissza telepíteni a erdőket, de egy ilyen fának 20 év sem elég idő, hogy megnőljön. Majd az unokáinknak újra lesz erdő a hegyeikben!
Annyira megható, hogy milyen büszke az országára, a történelmükre és a hagyományaikra! Csak úgy csillog a szeme, ahogy az erdősítésről mesél és a teakfa építmények faragásait mutogatja, melyet helyi művészek készítettek.
És a buddhizmusnál csak a botanika érdekli jobban, mert ahogy sétáltunk vissza a cipőinkhez, még két nővényre felhívja a figyelmemet.
- Az orchideák inkább az esős évszakban virágoznak, ilyenkor ritkán lehet őket látni, de neked szerencséd van. Tudod hogy több mint 1300 féle orchidea terem Thaiföldön? A feleségem nagyon szereti őket. Tele van velük a teraszuk.
És ezt a fát ismered?
- Igen, ez jackfruit.
- Így van, sokan összekeverik a duriánnal. Tudod hogy ez a legnagyobb fán termő gyümölcs a Földön?
És ilyen Buddha ábrázolást láttál már? – váltunk hirtelen témát.
- A legtöbb helyen ülő és fekvő Buddha szobrokat látni. De nézd, ez a sétáló Buddha. Azt jelenti, hogy megindult a megvilágosodás felé vezető úton. Ilyet is csak kevés helyen láthatsz-mosolyog leplezetlen büszkeséggel.
Közben visszabújunk cipőinkbe és elindulunk lefelé a hegyről. Csendes békesség száll meg, mint mindig, ha buddhista templomban járok. A halkan elmormolt imádságok, a füstölők illata, a harangok és a csengettyűk zengése elvarázsol, elrepít egy másik dimenzióba. Hiába jártam már több tucat hasonló templomban, nem tudom megunni ezeket a misztikus helyeket, ahová cipőnket letéve, tisztelettel lépünk be és ahol Buddha mindig szelíden és örömmel mosolyog rám 🙂
Copyright © 2022 Szöveg és fotók: Kubovics Villő Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
