A kb 5.000 évvel ezelőtt létrejött ökoszisztéma a napfény állam területének felét foglalja magába. A világ egyik legnagyobb mocsara valójában egy lomha folyású, hatalmas folyó. Ugye milyen hihetetlen?! Florida tengerszint feletti magassága átlagosan 50 méter. Az ökoszisztéma az Orlando városától északra található Kissimmee folyóval kezdődik, mely beletorkollik az Okeechobee tóba. A tó a 7 hónapig tartó esős évszakban olyannyira megtelik friss vízzel, hogy túlcsordul és a friss víz, medréből kilépve 200 km-en keresztül „vándorol” egészen délre, ahol belefolyik a Floridai öbölbe. Ez a különös folyó átlagosan 30 métert tesz meg egy nap alatt egy olyan vidéken, melynek lejtése csupán 3cm/km.
A vidék uralkodó növényzete a 2-3 méterre is megnövő fűrészfű (sawgrass), innen ered a Floridában őslakos mikkoszuki indiánok nyelvén a „Pa-hay-okee” (füves folyó) elnevezése a vidéknek. A hatalmas prérit mozaikszerűen tarkítják az ezer évig is élő mocsári ciprusok alkotta fás szigetek (dómok) és a kis tavacskákat (pond) rejtő hammock-ok.
De nemcsak a mocsárvilág létrejötte különleges, hanem élővilága is rendkívül egyedülálló. Az Everglades ökoszisztéma 36 veszélyeztetett fajnak ad otthont, köztük a lamantin, az amerikai krokodil és földünk egyik legveszélyeztetettebb faja, a floridai párduc. Továbbá egy valóságos madárparadicsom, a téli hónapokban közel 400 madárfajnak ad otthont. Az Észak-Amerika kontinens legfontosabb trópusi gázlómadár költőhelye.
Rendszeresen kirándulunk ezen a különleges vidéken. Számos túraútvonal várja a kalandra vágyókat, gyalogolhatunk, kajakozhatunk, vagy mocsárjáró csizmákban igazi vadregényes túrákra is indulhatunk. Mi szeretünk hajnalban indulni, hogy szemtanúi lehessünk az ébredező mocsárvilágnak. A felkelő nap fényében igazán bámulatos ez a világ! Sehol senki, csak mi, terepszínű ruháinkban szinte észre se vesznek a madarak, így egész közel engednek magukhoz.
A madarakban leggazdagabb részeken szépen kiépített ösvényeken keresztül sétálva gyönyörködhetünk az élővilágban. Imádom a tökliliom levelein fürgén lépkedő, élénk színű tollruhát viselő amerikai szultántyúkokat, a világító kékszemű kormoránokat, a prédára percekig mereven lesben álló nagy kék gémeket, melyek mértani pontossággal és villám gyorsasággal kapják el áldozataikat lándzsaszerű csőrükkel. A fák ágain reggeli kupaktanácsot tartó íbiszeket, a csivitelő madárseregeket.
Az ösvény névadó madarai a kígyónyakú madarak (anhinga) rendkívül egyedi vadász módszerükről híresek, ugyanis csőrükkel leszúrva ejtik el a zsákmány halat. Tollazatuk azonban egyáltalán nem vízálló, testhőmérsékletük is jelentős mértékben csökken a vízben, és hogy testüket újra felmelegítsék, a fák ágain széttárt szárnyakkal sütkéreznek.
De ha igazán türelmesek vagyunk, könnyen megpillanthatunk akár egy zöld gémet is. Ez a punk frizurás legény egy másik remek vadász. Ő azonban tárgyakat használ a „halászathoz”. Ételdarabot, rovart vagy más kisebb tárgyat dobnak a víz felszínére, és amikor a hal elkapja a csalit, a gém megragadja a halat. A csalis vadászat igen kevés madárfajra jellemző tulajdonság. Amit a nyakával művel az pedig eszméletlen. Miközben lesben áll, egyik pillanatról a másikra normál méretű nyakát közel 30 cm-es hosszúságúra nyújtja. Mintha két különböző madarat látnánk. Bámulatos!
A téli hónapokban olyan különlegességeket is lencsevégre kaphatunk, mint a rózsás kanalasgémek. A meglehetősen kis létszámú rózsaszín kanalasgém kolónia azonban a partvidék közeli mocsaras területeken figyelhető meg, mely valóságos terülj-terülj asztalkám. Igazi extrém túra során lehet legalább látótávolságba kerülni, ami oda-vissza kb 12 km.
Egy ilyen kalandra nagyon fel kell készülni, ugyanis – időszaktól függően – fele mocsaras, másik felén pedig rendkívül sűrű aljnövényzettel borított a táj. A megfelelő túraöltözet elengedhetetlen kelléke a kígyóharapás ellen is védelmet nyújtó mocsárjáró csizmák, ugyanis az Everglades ökoszisztéma 3 fajta csörgőkígyónak valamint az alligátoroknak is otthona.
Szinte bárhol, bármikor megpilanthatunk egy aligátort. Akár a vízben úszva, akár napfürdőzés közben a parton. Ez a hatalmas hüllő az Everglades Ökoszisztéma táplálékláncának csúcsragadozója, harapásának erőssége 1 tonna/cm2! Mindent megeszik, amit elbír kapni. Még a kócsagokat is képes elragadni! Hogyan?! Egy okos trükkel. Az aligátor ugyanis “kifigyelte”, hogy a madarak a párzási időszakban teljes figyelmüket a fészkeik építéséhez szükséges gallyak összeválogatására összpontosítják. Az alligator nagyon lassan úszva, képes az orrával maga előtt tolni egy ágdarabot, amit a gyanútlan kócsag – sajnos vesztére – megpróbál kifogni.
Bármikor is látogatjuk meg az Everglades mocsárvidékét, garantáltan milliónyi csoda vár ránk.
Copyright © 2023 Szöveg és fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
