Az egykoron drogbárókról és kartellháborúkról hírhedté vált ország napjainkra sokkal inkább elragadó szépsége miatt kerül említésre és a felfedezni vágyó utazók bakancslistájára. Nem véletlenül! Kevés ország büszkélkedhet ilyen kulturális és földrajzi sokszínűséggel mint Kolumbia. Történelmi városok, bájos vidéki falvak, rendkívül gazdag Kolombusz előtti örökség, drámai szépségű tájak, paradicsomi szépségű karibi szigetek, lenyűgöző élővilág, a rejtélyes Amazonas esőerdő és a mai napig fennmaradt indián közösségek együttesen járultak hozzá, hogy a Forbes magazin ranglistájának dobogós helyét foglalja el Kolumbia, mint Földünk 3. legszebb országa.
LENYŰGÖZŐ TÁJAK ÉS EGYEDÜLÁLLÓ BIODIVERZITÁS
Kolumbia Földünk egyik biológiailag legváltozatosabb országa: párába burkolózott buja trópusi erdők, bővízű folyók és zubogó vízesések, pálmaligetek, az Andok és a Sierra Nevada hósipkás csúcsai, vulkánok, képeslapra illő szépségű karibi partok és rendkívül egyedülálló élővilág.
Az ország fajokban leggazdagabb vidékeinek egyike a Tayrona Nemzeti park. Egész napos kalandunk túraútvonala óriás méretű fák, hatalmas páfrányok és liánokkal sűrűn átszőtt dzsungelen át vezetett, megszakítva egy-egy csodaszép karibi tengerparttal. A hatalmas méretű park olyan egzotikus és veszélyeztetett sátuszú fajoknak otthona, mint az oncilla (tigrismacska), ocelot, jaguar, bőgőmajom, melyek mellett figyelemreméltó madárvilággal is büszkélkedhet, ugyanis kb 350 szárnyas faj őshonos ezen a vidéken. A park közvetlen szomszédságában húzódó Los Naranjos partszakaszon szebbnél szebb egzotikus madarat volt szerencsénk megfigyelni: hókócsag, háromszínű gém, sárgakoronás bakcsó, pásztorkarakara, apró színes énekesmadarak, de láttunk a fák hatalmas ágain sütkérzeő igazán méretes iguanakat is. Találkoztunk pajkos csuklyásmajmokkal, akik a hatalmas fákat összekötő indákon randalíroztak. Az élményfaktort pedig tovább emelte a park bejáratánál fekvő csoda szállásunk, ahol ablaküveg helyett szúnyoghálók voltak, így a nap 24 órájában hallhattuk az óceán morajlásának, a madarak énekének és a szél suhogásának koncertjét.
Cocora-ról, a Quimbaya indián törzs főnőkének lányáról elnevezett Cocora Völgy igazi paradicsom a természetjárás szerelmeseinek. Az 1800-2400 méter magasságban fekvő hegyvidéki táj minden szeglete elkápráztatott. A gigantikus magasságokba nyúló viaszpálmák között sétálva úgy éreztem magam mintha Gulliver világába csöppentem volna. Imádtam a szállásunk teraszáról gyönyörködni a zöld ezer színében pompázó buja növényzettel borított vidékben, csodálni a gazdag madárvilágot, lóháton átszelni a folyókat a buja dzsungelben, majd kittikadva a trópusi melegben limonádét szürcsölni egy útszéli kávézóban.
Az El Peñol igazi természeti csoda. A hegyekkel, kékes-zöldes színű tavakkal, apró szigetecskékkel tarkított tájból kb 65 millió évvel ezelőtt emelkedett ki a 200 méter magas, kb 10 millió tonna súlyú monolitszikla. Az egykoron itt élt őslakos indiánok kultúrájában fontos rituális helyszínt jelképező szikla csúcsára 740 db lépcsőfok vezet, melyet a masszív sziklatömbben található egyetlen repedésbe építettek, cikcakk alakzatban. Felmászni nem kis kihívás volt, de a jutalom olyan mesébe illő panoráma ami minden verejtékcseppet megért!
LEGENDÁK NYOMÁBAN: EGY ŐSI CIVILIZÁCIÓ GAZDAG ÖRÖKSÉGE
Bogotá ikonikus múzeuma a Museo de Oro ad otthont a világ legnagyobb pre-hispán aranygyűjteményének! A több ezer éves, aprólékosan megmunkált aranyból készült használati- és dísztárgyakat látva egy misztikus, ősi világba repülhetünk vissza, ami a spanyolok megérkezése előtt, az indiánok lakta Kolumbiában létezett. Az aranyat az indián népek nem pénzeszközként használták a prehispán Kolumbiában, hanem szimbolikus jelentéssel bírt. Ez volt az egyik kifejezési módja annak, hogy a hatalmi réteg, úgymond az elit, nyilvánosan is érvényesítse rangját és félisteni státuszát, életében és halálában egyaránt, továbbá vallási rituáléik fontos eszköze, hogy közelebb kerüljenek isteneikhez.
Ki ne hallott volna El Doradoról, az Elveszett Aranyváros legendájáról?! Az El Dorado valójában a muiszka benszülött indiánok egyik vallási szertartására utal, amely a Bogotá közeli Guatavita-tónál zajlott. A Guatavita-tó a muiszka benszülött indiánok fontos rituális helyszíne volt, ahol a víz istennőjét, Chie-t imádták és tiszteletére pompás rituálékat tartottak. A legenda szerint a muiszka indián törzsfőnök négy fő papja kíséretében érkezett meg egy, a közösségében összegyűjtött kincsekkel megrakott, fa tutajon. A rituálé keretében a vezért aranyporral kenték be, El Doradová azaz bearanyozottá változtatták. A bearanyozott törzsfőnök alámerült a tóban, miközben az aranytárgyakat a tó vízébe dobták, hogy imádatuk jeléül felajánlák Chie Istennőnek.
A titokzatos mítoszról egyre több legenda terjedt el, és rengeteg kalandor indult Kolumbiába, hogy megkaparintsák a kincset.
Folytatás következik…
Copyright © 2024
Szöveg és fotók: Gáspár Kata
Minden jog fenntartva.
A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.