Mindenki hallott már arról a problémáról, amit az esőerdők folyamatos csökkenése okoz Földünk légkörének. Arról is rengeteg újságcikk szól, hogy a kivágott fák, felégetett erdők helyére pálmaolaj ültetvényeket telepítenek. Olvashatjuk, hogy percenként több fudballpályányi dzsungel tűnik el a Föld színéről és védett álatfajok százai pusztulnak ki egyik napról a másikra az emberi tevékenység miatt.

Mit tehetünk mi ez ellen?

Természetesen mindennapi életünkben előnyben részesíthetjük a friss élelmiszereket, elkerülve ezzel a pálmaolajat tartalmazó csomagolt ételek fogyasztását. De van egy kevésbé kézenfekvő módja is a segítségnek, mégpedig az utazás!

Képzeljük el!

Egy indonéziai faluban élünk. Mi is, mint szüleink és nagyszüleink, a földeken dolgozunk. Sajnos egyre nehezebb a megélhetésünk, mert az időjárás kiszámíthatatlanabbá vált, a monszunesők rendszeresen tönkretszik házainkat és földjeinket. Az elefántok és az orángutánok elszemtelenedtek, betörnek a kertjeinkbe és megdézsmálják a termést. Mi persze nem tudjuk, hogy ez az erdőírtások következménye, csak azt látjuk, hogy nehéz munkával alig tudjuk előteremteni a családnak a betevő falatot. Milyen lehetőségeink adódnak ilyenkor?  

Például a sok fáradsággal járó kaucsukfák helyett olajpálmákat ültetünk, ami kevés munkával nagy haszont hoz. Fogalmunk sincs róla, hogy a pálma gyökere tönkreteszi a termőföldet és semmilyen más növény nem terem meg ezután benne. Nekünk az a fontos, hogy étel kerüljön az asztalunkra. Kivághatjuk az erdőben lévő fákat is, jó pénzért el lehet adni őket. És ha még többet szeretnénk keresni, akkor csapdákat állíthatunk a különleges madaraknak, tobzoskáknak, medvéknek. Befoghatjuk az orángután kölyköket vagy a bébi elefántokat, a kereskedők szívesen megvásárolják őket.

Hogyan kínálunk alternatívát etikus utazásainkkal ezeknek az embereknek?

Amikor például ellátogatunk a Gunung Leuser nemzeti parkba, ami egyik utolsó élőhelye a szumátrai orángutánnak, a vadon élő ázsiai elefántnak, tigrisnek, orrszarvúknak, maláj medvének és tobzoskának, családok tucatjainak nyújtunk megélhetést akár hetekre is pár napos ottartózkodásunk alatt. Belépőjegyünkkel és adományunkkal támogatjuk a nemzeti park fennmaradását, az orángutánok és más kihalófélben lévő állatok védelmét. Szállásadóink, vendéglátóink, sofőrunk, helyi vezetőink, az ajándékboltos, a tuk-tukos, a kocsmáros mind-mind bevételhez jut általunk.

Mi részt veszünk egy fantasztikus utazáson, életreszóló élményekkel gazdagodva térünk haza és közben közvetlenül és közvetve is támogatjuk a helyi közösséget, a természet és a környezet védelmét. Ez igazán olyan helyzet, amivel mindenki jól jár!

Ezen kívűl nagyon fontos, hogy itt létünk alatt kiemelten figyelünk a pótolhatatlan természeti értékekre. Az esőerdőben csak a lábnyomainkat hagyjuk magunk után, helyben begyűjtött, húsmentes ételeket fogyasztunk, nem csak a szemetet, de a gyümölcsök héját is elhozzuk magunkkal, nehogy a naptej vagy szúnyogriasztó maradványai megbetegítsék az ott élő állatokat.

Csatlakoztunk egy helyi szervezethez

Egy helyi szervezeten keresztül lehetőség van önkéntes munkára, melynek keretében például  részt vehetünk a dzsungel és a termőföldek közötti ún. pufferzóna gyümölcsfákkal való beültetésében, hogy az élőhely csökkenése miatt táplálékot kereső állatok ne dézsmálják meg a veteményeket, átjáró folyosók kialakításával segíthetünk a megmaradt dzsungelszigetek között (külön orángután kötélhíddal) nagyobb területet és szaporodási lehetőséget teremteni az elszigetelődött populációknak és a műanyag szemétből, melynek hasznosítására nincs a térségben technológia, igazán szép használati tárgyakat készíthetünk a helyi asszonyok segítségével.

Így utazunk és segítünk mi az Apsaránál!