Ma délután egy Sigiriya közeli szingaléz faluba látogattunk. Kisbusszal utaztunk, majd a faluba érkezve, tradicionális közlekedési eszközre váltottuk járgányunkat. Púpos ökrös szekereink és hajtóik már vártak ránk. Felpattantunk a növények leveleivel borított hátsó kocsiba és már indultunk is.
Egy erdőn keresztül, hepe-hupás föld úton vezetett utunk. Kb negyed órát utaztunk, majd gyalog folytattuk az utat egészen egy gyönyörű zöld növényzettel, pálmafákkal körülölelt kedves kis tóig, ahol egy újabb helyi különlegességet próbáltunk ki, hogy átjussunk a tavon vedégül látó családunk otthonába.
Miután megérkeztünk, hatalmas mosollyal fogadtak bennünket, és már be is invitáltak bennünket. A házuk lakott részébe illemből nem léphettünk be, de a földjeik mentén található, agyagból épített nyári konyhájukban szívesen láttak minket vendégül. Körbesétáltunk a kertben, megnéztük a konyhát, barátkoztunk a gyerekekkel, készítettünk pár fotót, majd helyet foglaltunk az “étkezőben”. Háziasszonyunk egy 60 év körüli, rendkívül bájos nő volt, gyönyörű vonásokkal, hibátlan kreol bőrrel, hófehér tökéletesen szabályos fogsorral és elbővölő mosollyal volt megáldva.
Elsőként megmutatta nekünk, hogyan hántolják a riszt, és miként őrlik finom lisztté. Egy hatalmas kibelezett fatörzs darabba helyezte a rizsszemeket és egy kb 150 cm hosszú rúddal ütemesen kezdte el ütni a magokat, hogy a külső réteget elválassza a rizs szemektől.
Mindezt természetesen mi is kipróbálhattuk, ami meglepően, nem is volt olyan egyszerű, jókat nevettünk magunkon ? Majd egy fonott tálcára helyezte, és egymás után dobta fel vele a hántolt rizst, miközben a héja lehullott és a tálcán csak a tiszta rizsszemek maradtak. A rizsszemeket belettette a kőből készült örlőbe és finom rizs lisztté zúzta, mely az egyik alapanyaga volt a mai kóstolónknak.
Majd a kedves asszonyság a megtisztította a kókuszmagot a külső héjától, feltörte és egyszerű kis szerkezettel, kiereszelte a kókuszhúst a héjból. A kókusznak nem csak a húsát, hanem minden részét hasznosítják: a friss kókuszlevet ételeikbe rakják, a kókuszmagot borító sűrű rostból kötelet fonnak, a maghéjat pedig tüzelőként.
Miután előkészült a friss alapanyagokkal, a konyha mögötti kert részbe mentünk ahol egy kőböl készült kis asztalon, egy kő lapon, egy kő hengerrel összezúszta a fokhagymát, chillit, lime-ot adott hozzá, majd a friss kókuszreszeléket és alaposan összedolgozva, elkészítette a coconut sambol-t. Majd a rizslisztet összekeverte vízzel, frissen reszelt kókuszhússal, sóval és isteni finom coconut roti-t (kókusz lepényt) sütött belőle, melyhez a mi kőrözöttünkhoz hasonló coconut sambol-t fogyasztottunk. Fantasztikus ízvilág, imádtuk!
És mindezt egy csodás naplemente koronázta meg 🙂 Kis járgányok és sofőrjeik már vártak bennünket, majd szállásunkra robogtunk.
Copyright © 2020 Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
