Látogatás az elefántoknál Észak Thaiföld dzsungelében

Kora reggel ébredtünk Chiang Mai-ban, egész éjjel esett és még mindig esik. Mai programunk szerint egész nap az elefántokkal lennénk a dzsungelben és hát eléggé izgultunk, hogy ilyen időben mi lesz… gyors telefonos egyeztetés a szervezőkkel és megnyugtattak minket, hogy a program lesz, nemsokára jönnek értünk és így is lett. Beszálltunk a kisbuszba és irány Észak Thaiföld dzsungele.

Csodás hegyvidéki tájon vezetett utunk, buja trópusi erdő, apró falvak kíséretében.  Szerencsére már csak szemerkélt és kb 1,5 óra utazás után, megérkeztünk a vendégül látó lanna család és az általuk gondozott 4 elefánt dzsungel mélyén megbújó otthonába. Érkezésünk kalandosra sikerült, egyik kedves utitársunk, Zsuzsi fenéken érkezett meg a kisbuszból. Volt nagy riadalom, de Zsuzsi igazi kommandós, Őt semmi nem állíthatja meg, ha kalandról van szó. Összeszedtük Zsuzsit és a cuccait a pocsolyából és szépen becsoszogtunk a házba, ahol megkaptuk kék egyenruháinkat. Az időjárás sajnos nem nekünk kedvezett, hol szemerkélt, hol erősebben esett, de minket semmi nem állathatott meg, felvettük a színes esőkabátjainkat, fejünkbe pedig vietnámi kalapot húztunk és már indultunk is az elefántokhoz.

A család gondozásában élő elefántok korábban szomorú életet éltek, útszéli elefánt koldulásra, elefánt lovaglásra és mutatványok előadására használták őket, de köszönhetően az ún. elefánt “suttogóként” emlegetett Mrs Lek fantasztikus, elefántok védelmére irányuló törekvésének, ma már csodás körülmények között élik mindennapjaikat a dzsungelben, szabadon, boldogan, egy igazi elefánt Paradicsomban?

Egy hatalmas mezőre érkeztünk és elsőként egy kis munka várt ránk. Fonott kosarakban banánfürtök vártak arra, hogy az apró banánokat letépkedjük róla. Közben már hallottuk, hogy jönnek az elefántok lakmározni ? Az első találkozás ezekkel a csodás állatokkal az ismerkedésről szólt. Egy farönkökből épült kerítés mögé terelték őket, melynek másik oldalán mi voltunk és a sok finomság, banán és cukornád darabok. Ormányukkal egymás után gyűjtötték be az isteni falatokat és mohón tömték a szájukba. Minden állatnál nagyon fontos a találkozás pillanata, ahogy közeledsz felé, hogy érezze a közelséged, az illatod, az érintésed és ugyanúgy, mint amikor egy kutyával ismerkedsz meg, először szimatot vesz a kezedről, érzi hogy biztonságban van, és utána simogatod meg.

Az elefántok is egyre felszabadultabbak, bátrabbak lettek, olyannyira, hogy megpróbáltak átmászni a kerítésen. Nagyon mókás volt, ahogy a hatalmas állatok tolatva próbálnak átjutni a kerítésen és a gondozóik pedig próbálják őket visszaterelni. Hatalmas, huncut mosoly az elefántok pofáján, hogy ők ugyan nem mennek vissza. Jókat nevettünk rajtuk. De a legviccesebb pillanat az volt, amikor az egyik elefánt a hatalmas popóját elkezdte neki dörgölni a kerítésnek. A könnyünk fojt a nevetéstől ? Közben elfogytak a finom falatok, persze mi még előtte megtömtük a kapott oldaltáskáinkat, hogy későbbre is jusson pár juti falat.

Sétára indultunk, minden csupa sár, cuppog a talpunk alatt, de mi nagyon élveztük, ahogy ezekkel a hatalmas állatokkal együtt ballagtunk, közben egy egy ormány a fülünkbe szuszogott, vagy a kezünk felé nyúlt, és próbálták elkunyerálni a táskánkban lévő finomságokat. Persze nem tudtunk ellenállni ? Banánültetvények mellett haladtunk el, mögötte a zöld különböző árnyalataiban pompázó buja dzsungel. Varázslatos érzés volt, ahogy sétáltunk az elefántokkal. Olyan békések és nyugodtak voltak.

Megérkeztünk első megállónkhoz, ahol az elefántok játékba kezdtek, csúsztak, másztak, hemperegtek a sárban, ormányukkal szórták magukra a sarat. Annyira aranyosak voltak, ahogy élvezték a hancúrozást. Nem bírtunk betelni velük. Jó pár fotót készítettünk, hogy megörökítsuk a vidám elefánt-pillanatokat.

Persze mi is odaálltunk pózolni ? Csilla öleli a nagy elefánt ormányát, Zita bújik, Feri az egyik ormámyos füleit tanulmányozza, csuda vidám pillanatok, de az igazi kaland még csak most jött.

Elefánt barátainkkal a folyóig mentünk, ahol azt hittük, csak ők mennek bele a vízbe. Hát jó nagyot tévedtünk ? És száraz út nem volt, szóval nem volt más választásunk, követtük az ormányosokat bele a folyóba.

Kellemes hőmérsékletű volt és combközépig ért, ha nem csábított volna az élmény, tuti nem megyünk bele. Mindenki imádta a kalandot, videoztunk, fotóztunk, mert ezt meg kellett örökíteni. Fantasztikus élmény volt az elefántokkal a hátunk mögött sétálni egy folyóban, vadregényes környezetben, szuper hangulatban.

Nagyjából 10 perc múlva kimásztunk a vízből és az elefántok sárfőrdőzésében gyönyörködhettünk. Zita nagy kedvencei az elefántok, bíztattuk, hogy menjen közelebb, de egyedül nem szeretett volna. Én meg közben fotóztam és ahogy egyre közelebb merészkedtem, beragadtam a sárba, de a kamerámat féltettem, így nem tudtam kiszabadulni a sárból. Zitának sem kellett több bíztatás, jött és segített, közben tiszta sár lett, így már nem volt megállás az elefántokig ? Zita szeme úgy csillogott mint egy kisgyereké, öröm volt látni a boldogságát ?

Életre szóló kalandjaink után visszasétáltunk a házhoz, ahol lemosakodtunk és már várt is minket a fincsi ebéd.

Copyright © 2020 
Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Gáspár Kata 
Minden jog fenntartva. 
A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.