A Yellowstone nemzeti park nyugati részében töltöttük az éjszakát, szinte le se feküdtünk aludni, egyrészt a hajnali 3 órás indulás miatt, másrészt a bennünk lévő izgalom, hiszen egy nagyon különleges kaland várt ránk másnap. Uticélunk a Yellowstone Nemzeti park északi részén lévő Lamar Valley volt, mely a természet szerelmeseinek egy valóságos Mennyország: amerikai bölény, fekete medve, grizzly, szürke farkas, kojot (prérifarkas), jávorszarvas, hegyi kecske, villásszarvú antilop és nem utolsó sorban ámulatbe ejtő hegyvidéki táj.
Vadlesre indultunk, emiatt kellett korán kelnünk, hiszen a medvék és farkasok pirkadatkor a legaktívabbak, és legfőbb vágyunk, látni őket az élőhelyükön, szabadon.
Még előző este bepakoltunk a hűtőládánkba, elemózsiát, gyümölcsöt és innivalót, mert a vadonban nincs étkezési lehetőség. Korom sötétben indultunk, a kanyargós utakon fenyvesek, a tiszta égbolton csillagok kísérnek bennünket. Nagyon lassan (30 mérföld/óra) haladtunk, Maci Laci otthona vadregényes, sűrű fenyvesekkel teli, óvatosnak kellett lennünk, mert az állatok nem nézik a kressz táblákat ? Egyszer csak sűrű párába értünk, azt hittük köd van, de megcsapta az orrunkat a kénes szag, és rögtön rájöttünk, hogy ez bizony nem köd, hanem a föld felszínén lévő lyukak, az ún. fumarolák ontották magukból a forró gőzt. Gyorsan félreálltunk, hogy egészen közelről láthassuk.
Földünk egy valóságos energia bomba, rendkívül aktív, folyamatos vulkanikus tevékenység működteti, mely különösen erős itt, a Yellowstone Nemzeti Parkban, ugyanis alatta Földünk egyik legnagyobb szupervulkánja szunnyad. Az itt jelenlévő vulkanikus aktivitásnak köszönhető a parkban található kb 10.000 geotermális jelenség (gejzírek, hőforrások, sárvulkánok, fumarolák). Maga a Yellowstone kaldéra a szupervulkán utolsó, 640.000 évvel ezelőtti kitörésekor jött létre, amikor a magmakamrában (ami a park alatt szokatlanul közel található, kb 5 km mélyen) lévő olvadt közetben olyannyira megnőtt a nyomás, hogy annak a felette lévő kőzet már nem tudott ellenállni, felrobbant ás átszakította azt, maga után hagyva egy 1 kilométer mély és kb 80 km átmérőjű kaldérát. A kitöréssel több mint 1000 km3 mennyiségű hamut és törmeléket lövellt a felszínre. A kitörés hatalmas volt, napjaink kitöréseinek ezerszerese, de nem ez volt a legnagyobb kitörése a szupervulkánnak, 2,1 millió évvel ezelőtt közel háromszor hatalmasabbat produkált. Mindegyik esetben óriási pusztítást végzett, klímaváltozást és fajok kihalását vonta maga után. Az utolsó három hatalmas kitörés mondhatni periodikusan történt, 600.000-900.000 évente, de szakértők sem tudják megjósolni mikor lesz a következő.
Bár július van, nyári időszak, de a hőmérséklet nulla fok körüli, szerencsére pluszban ? Vacogva próbáltunk pár fotót készíteni, majd visszaszálltunk autónkba és folytattuk utunkat. Hajnalban érkeztünk meg az 1.603 méteres magasságban lévő Gardiner városkába, ahol majd vezetőnkkel, egy helyi vadőrrel találkozunk. Úgy negyed órát melegedtünk még az autóban és meg is jött Kim, egy kedves, nagyon vagány lány személyében. Járgányt cseréltünk, személyautóinkból kisbuszba szálltunk, bepakoltuk hátizsákjainkat, kávé, tea, reggeli csomagok, távcsövek és minden amire szükségünk lehet és elindultunk egy igazán vadregényes világba.
A felkelő nap fénye sejtelmesen világította meg a tájat, hatalmas fenyvesek és tágas mezők váltogatták egymást. Lenyűgöző látvány volt. Az állatokra még kicsit várnunk kellett. Nagyon korán keltünk, mindenki éhes volt, vágytunk a forró kávéra és teára, így egy pihenőben megálltunk, hogy energia tartalékainkat felturbózzuk pár finom falattal és koffeinnel. Pikkpakk megreggeliztünk, hiszen sokkal inkább vágytunk már az élményre, hogy bölényeket, farkasokat és medvéket lássunk, és már újra a kisbuszban voltunk. Nem telt sok időbe, mikor végre megpillantottuk az első bölényeket. Fantasztikus érzés volt, ennyire közel látni ezeket a hatalmas állatokat. A Yellowstone Nemzeti Park az egyetlen hely a Földön, ahol az utolsó jégkorszak óta élnek bölények. Volt idő, amikor 60 millió bölény legelészett Észak Amerika mezőin, de sajnos az őslakos indiánok és a bevándorló európaiak írtózatos vadászatának eredményeképp mára már csak kb 500.000 példány él az Egyesült Államok területén, ebből kb 5.000 a Yellowstone Nemzeti Park mezőin. A Lamar Valley és a környező fennsíkok az a hely, ahol a legnagyobb számban lehet őket megfigyelni. A bölények 50-100 példányból álló csordákban élnek, tehenek, borjak és fiatal bikák alkotják, az ivarérett bikák csak a párzási időszakban csatlakoznak a csordához. A július-augusztus a nász időszakuk, így könnyen szemtanúi lehetünk a harcnak, melyben a győztes bika jutalma a csorda összes tehene.
Kerestünk egy útszéli leállót, kiszálltunk kisbuszunkból és már kattogtak is a kamerák. Az élmény leírhatatlan. A mezőn amerre csak néztünk, mindenhol legelésző bölényeket láttunk, a távoliak csak apró pontoknak tűntek. Az április-május környékén született borjúk mostanra már 2-3 hónaposak, vöröses-narancsos bundájukkal nagyon kis helyesek, a helyiek a színük miatt vörös kutya becenévvel illetik őket. A biztonsági távolság minimum 23 méter, amit szigorúan be is kell tartanunk, hiszen amilyen jámbornak tűnnek, olyannyira veszélyesek a fél tonnás tehenek és a közel egy tonnát is elérő bikák, melyek akár 50 km/h sebességgel is képesek futni, ha megriasztják őket.
Egyszer csak Kim fontos hívást kap és azonal visszaterel minket a kisbuszba. A közelünkben egy farkast vettek észre a helyi vadőrök, ilyenkor leadják a drótot egymásnak, és már indultunk is, hogy mi is részesei lehessünk a nem mindennapi látványnak. Pár perc alatt megérkeztünk, kipattantunk az autókból, felkaptuk távcsöveinket és irány a mező, melynek alján a sebesen futó patak másik oldalán, kb 100 méterre előttünk megpillantottuk a vérszomjas fenevadat. Ennél közelebb tilos volt megközelíteni a közel 60-70 km/h sebességgel futni képes állatot. A távcsöveken keresztül láttuk, amint épp lakmározik egy elejtett prédán, mellette egy közeli farönkön ragadozó madár ül és várja a maradék falatokat. Egészen különleges érzés lett úrrá rajtunk. Hát a fotókon látott kedves farkas pofa képe egy pillanat alatt elszállt, helyette rémálmainkba illő Anthony Hopkins főszerepében forgatott Farkas című horrorfilm rémisztő jelenete ugrott be. Őszintén?! Még ha lehetett volna, se mertünk volna közelebb menni. Boldogságunkban úszkálva mentünk vissza járgányunkhoz, tudtuk, hogy élményünk egyedülálló és különleges, mert ahogy a vadleseken és szafarikon szokott lenni, egy egy vadállat látványa sosem garantált. Ahogy közeledtünk az autónkhoz, hatalmas bölénycsorda indult meg a mezőről, az autók felé, hogy keresztülvágjanak az úton. Gyorsan szedtük a lábunkat és egy autó mögé bújtam, hogy pár fotót még tudjak készíteni a csordáról.
Tovább folytattuk utunkat a csodaszép völgyben. Az élénk zöld színű mezőket lila, sárga és fehér virágok tarkították, a háttérben havas hegycsúcsok, mély zöld örökzöld fenyvesek, itt-ott egy egy sebes folyású patak, civilizációnak nyoma sincs. Egyszerűen imádtuk. Meg megálltunk, ha valami szépet, érdekeset láttunk. Sikerült lencsevégre kapni a közeli mezőkön legelésző villásszarvú antilop teheneket is.
Egy hatalmas sziklafalnál álltunk meg, a Barronette csúcsnál. Felállítottuk a távcsöveket és már pásztáztuk is a meredek sziklafalat, hogy megpillantsuk az itt lakó hegyi kecskéket. Nem volt egyszerű feladat a világos színű sziklákon megtalálni a fehér bundájú állatokat. A hegyi kecskék a legmagasabb és legmeredekebb csúcsokon élnek, távol a legtöbb ragadozótól. Patáik tökéletesen alkalmazkodtak a terephez, olyannyira, hogy születésük után pár órával már képesek megállni ezen a terepen. De mi kitartóak voltunk, aminek meg is let a jutalma. Egyszer csak három példányt fedeztünk fel, ahogy elképesztő magasságban, számunkra életveszélyesnek tűnő függőleges falon, magabiztosan ugráltak egyik sziklaperemről a másikra. Fantasztikus mászók és ugrók, ha olyan peremre kerülnek, ahonnan nincs tovább vezető út, egyszerűen csak két hátsó lábukra állnak, mellső lábaikkal nekitámaszkodnak a sziklának és megfordulnak. Akár 5 métert is képesek ugrani. Micsoda zsonglőrök!
Elégedetten ültünk be kisbuszunkba és visszafelé vettük az irányt. Már csak egy kívánságunk volt: medvét látni ? A tájjal egyszerűen nem tudtunk betelni. Sehol egy autó, csak a zöld ezer árnyalatában pompázó táj, a távolban 3000-4000 méter magas hósipkás hegycsúcsok, felette a gyönyörű kék égbolt egy egy bárányfelhővel tarkítva. Kiértünk a fenyvesek öleléséből és színpompás mezők látványa varázsolt el bennünket.
Újabb pihenőt tartottunk, kávé, fotózás és egy kis gyönyörködés. Fotóztuk a virágokat, a tájat, szívtuk magunkba a látványt, mely örökre a retinánkba égett. Találtam egy bölény lábnyomot, gyorsan mellé is raktam a lában a sárga sportcipőmben, hogy megörökíthessem egy fotón ? Miközben élveztük a látványt, jött a várva várt hívás! Grizzly a közelben ? Juhéjj! Máris a kisbuszban voltunk és pár perc múlva megérkeztünk oda, ahol a mezőn komótosan andalgott egy hatalmas grizzly, a patak túloldalán. A közel 400 kilogrammos állat hátsó lábaira állva a 3 métert is elérheti. Roppant erős izomzattal rendelkezik, képes a bölényt is megölni és tetemét pedig órákon át cipelni, melynek súlya 100-150 kilogrammal is meghaladhatja a saját testsúlyát.
Minden kívánságunk teljesült a mai napra ? Elégedetten utaztunk vissza Gardiner városába, ahol egy helyi kocsmába ültünk be és megkóstoltuk ebédre a helyi finomságokat.
Délidő volt, előttünk állt még a délután és egy természeti csoda, a Mammoth Hot Spring látványos teraszos képződményei.
Copyright © 2020 Szöveg: Gáspár Kata, Fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
