Kedvenc thaiföldi elefántos helyünkön, a Chiang Mai melletti hegyekben megbúvó Elephant Nature Parkban minden nap egy új kaland! Akár 1-2 napos látogatásra érkezünk, akár önkénteskedni jövünk, van lehetőség az elefántkonyhában segíteni.
Ebben a varázslatos helyen fekvő állatparadicsomban több mint 80 elefánt él, akik fejenként akár 200 kiló ételt is elfogyasztanak naponta, így a konyhán igazán van van kire főzni ?
A hegyekből lezúduló folyó partján álló, három oldalán nyitott épületben egész nap folyik a munka. A raktárnál egymást váltják a helyi gazdák, akik teherautó platóján vagy a motor oldalkocsiján hozzák földjükről a gyümölcsöket, zöldségeket és a cukornádat. Hatalmas kupacokba gyűlik a banán, és a dinnye, az elefántok, ugyanúgy mint az emberek, imádják az édes ízeket.
Egyik délelőtt csapatunk fele tököket pakolt le egy színesre mázolt, roskatag kisteherautó platójáról. Mi néhányan sámlikra kuporodva banánt pucoltunk. Mellettünk nevetős helyi lányok rizzsel keverték össze a péppé nyomott banánokat, ügyes mozdulatokkal levelekbe csomagolt batyukat készítettek belőlük, amit majd a fogatlan, öreg elefántoknak adnak, akik nem tudnak mást megrágni. Fantasztikus élmény egy több mint száz éves, csupa ránc elefántnagyanyót etetni banános riszpéppel a tenyeredből, miközben bölcs szemével szeretetteljesen figyel téged ?
Visszatérve a konyhához, észrevettük, hogy két elefánt elindult fürdeni a folyóhoz, de a banánkupac látványa megállásra késztette őket, az épület korlátja mellett megállva nyújtogatták befelé az orrmányukat, esdeklő tekintettel kérve néhány falatot ? Egy ideig senki nem vett róluk tudomást, de végül a tűzhelyek mellett sürgölődő asszony megszánta őket néhány gyümölccsel, amit ott helyben el is fogyasztottak, mindannyiunk örömére, utána elégedetten indultak tovább fröcskölni egymást a vízben ?
Pár perc múlva egy nagy csapat indiai tehén sétált el az úton, az utolsó titokban lemaradt a csordától és egy óvatlan pillanatban beszaladt az épület mögé, ahol vödrökben álltak a tisztított gyümölcsök az elefántok számára. Nem előszőr járhatott ott a fényes szőrű, hosszú szempillájú állat, fél perc alatt befalt két vödörnyi finomságot, mire a dolgozók oda futottak és nagy kiabálással elzavarták. Úgy csinált mintha elmenne, de megkerülve a mosdókat visszajött és folytatta a falatozást, rettentő vicces látvány volt, ahogy a személyzet próbálta odébb terelgetni ?
Ezután hatalmas sikítozásra kaptuk fel a fejünket, a teherautó platóján, a dinnyekupac alatt egy jókora fekete skorpiót talált az egyik spanyol lány, visítva menekült a helyszínről ?
Mikor végeztünk a banánokkal beálltunk mi is dinnyét pakolni. Csatárláncban adogattuk egymásnak a gyümölcsöket és hogy jobban menjen a munka, az animátor srácok hoztak egy hangszórót és bekapcsolták a zenét. Igazi hidegrázós élmény volt, ahogy a világ minden tájáról érkezett emberekkel adtuk kézről-kézre a dinnyéket és közben együtt énekültük hangosan, hogy We were, we were rock you….!
Ebéd előtt még kaptunk néhány gyümölccsel megpakolt vödröt, amivel elsétáltunk a legközelebbi elefánt családhoz. Óvatosan vették el puha orrmányukkal kezünkből a finom falatokat, engedték, hogy simogassuk vagy megöleljük őket, megvizsgáljuk óriási fülüket vagy izmos orrmányukat.
Búcsúzásnál az egyik elefánt hosszan a szemembe nézett okos, nyugodt, mindentudó tekintetével. Mélyen megérintett, hogy milyen csodálatos teremtmények ezek a békés óriások és micsoda boldogság az életemben, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerülhettem velük! Azóta naponta eszembe jut az a napsütötte, dzsungellel körülvett elefántparadicsom, alig várom, hogy újra találkozhassak hatalmas testű és hatalmas szívű barátaimmal.
Copyright © 2020 zöveg: Kubovics Villő, Fotók: Kubovics Villő Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
