Indul a szumátrai dzsungel kaland – Tüske Ágnes írása

Reggel elsőként dugom ki az orromat a szobából. Imám már indulásra készen vár, de még előttünk van a reggeli. Itt nem svédasztal van, hanem rendelni kell. Kérünk két teát, 2 kávét tejjel. Ha jól számoltam pontosan 4x jön vissza a nagyon kedves és tényleg mosolygós pincérlányunk, hogy jól értette? Tényleg 2 tea? És tényleg 2 kávé? És tejjel kérjük? Nem tudom melyikünk örül jobban amikor pontosan azt sikerül kihoznia amit kértünk. Én banános palacsintát kérek, a többiek omlettet. Ez a fajta palacsinta itt hagyományos reggelinek számít. A vastag amerikaí stílusú tésztájába bele vannak sütve a banánszeletek.

Összepakolunk a hátizsákba 4 napra elegendő póló, fehérnemű, hosszú és rövid nadrág, alvócucc, törölköző, fürdőruha, gyógyszerek, tisztálkodószerek és egy vizicipő. A ruhaneműk egy vízhatlan bag-be kerülnek, Villő előre szólt, hogy a nagy páratartalom miatt minden átnedvesedik, amit szárazon szeretnénk tartani, azt vízhatlanul csomagoljuk be. Tele is van a hátizsák. A powerbankok, elemek kerülnek a fotóstáskába, minden többi a nagy táskába, amit leadunk a recepción. A túloldalon… Azaz nincs más dolgunk, mint az összes cuccal átosonni a függőhídon.☹ Amíg a csomagleadásra várunk átnézem az olvasni kitett könyveket. Legnagyobb döbbenetemre 2 magyar nyelvű kötetre is bukkanunk, mindkettő Durrell.😊

Nekiindulunk a dzsungelnek. Jön velünk Cipta, Imám, Adli és Frans valamint Robin akinek a vízutánpótlás cipelése a fő feladata és az expedíció legvidámabb fickójának bizonyul, bármikor képes dalra fakadni. Repertoárja ugyan nem túl változatos, de lelkes előadásmódja mindenért kárpótol.😊 Az első pár száz méter gumifaültetvényen vezet keresztül. Egy bizonyos mélységig bevágják a fa kérgét és a kifolyó nedvet egy fél kókuszban felfogják. A sebet minden nap fel kell frissíteni, a gumi éppen csak csöpög. Hosszadalmas, fárasztó munka, ami a természetes nyersgumi alacsony ára miatt nem is túl jövedelmező. 1 kg gumit átszámolva 7000.- Ft körüli összegért vesznek át.

Átsétálunk a nemzeti park kapuján. Ahogy tovább haladunk ránk robban a dzsungel növénybősége. Mindenütt növények, hatalmas fák, azokon élősködő liánok, epifitonok. Sajnos az orchideaszezonon kívül vagyunk, abból nem fogunk sokat látni.

Az első állat amivel találkozunk egy – az ágak között alvó – vipera. Nem tudják a pontos fajnevét angolul, mérgező, de nem tartanak tőle, mert rovarokkal és madarakkal táplálkozik, hónapokig elvan az ágak között.

Néhány méterrel odébb megtaláljuk az első orángutánt. Jó magasan a fa ágai között pihenő nőstény a kölykével. Itt még sok a hozzánk hasonló turistacsoport, mert mindenféle hosszúságú dzsungeltúrára be lehet nevezni az 1 napostól a 10 naposig. Akik az egy naposra jelentkeztek azok ezt a területet járják be. Több csoport is összejön, mi nézzük az orángutánt, ő néz minket. Miután mindenki jól kibámulta magát, tovább indulunk. Egy csapat Thomas-langurral (Presbytis thomasi) találkozunk. Ez a – frizurája miatt honky-punky-monkey-nak becézett – majomféle Szumátra endemikus faja, máshol nem él. Az út mellett üldögélnek és nem zavartatják magukat az emberek közelségétől. Nagyon szép külsejű, hosszú kezű majomfaj. Az út felett a domináns hím üldögél, az ő feladata a család védelme és ő indítja tovább is őket.

Amikor eltűnnek elkezdünk felfelé kapaszkodni. A puha vulkáni kőzetbe a folyók mély medreket vágtak, így az utunk gyakorlatilag abból áll, hogy reggel majdnem függőlegesen felkapaszkodunk egy hegygerincre, azon végigmegyünk, majd ugyan ilyen meredeken leereszkedünk egy folyómederhez, ahol az éjszakát töltjük. Sajnos a dzsungel már csak itt tudott megmaradni, mert ezek a hegyoldalak nem hasznosíthatóak mezőgazdasági termelésre. Hihetetlen függőleges falakon mászunk fel, gyökerekbe, liánokba, fákba kapaszkodva. Folyik rólam a víz, de nem hűsít mert nem párolog el. Amint elérjük a gerincet kapunk tízórait. Nagyon díszesen megterítenek a bőséges gyümölcskínálathoz. Pálmalevelet vágnak és arra teszik a dinnyét, ananászt, mandarint, apró de nagyon édes banánt. Nagyon jól esik az édes, cukros gyümölcs. A maradékot gondosan összecsomagolják kísérőink, jó lesz Minának.

Folytatása következik…

Copyright © 2020 
Szöveg és fotók: Tüske Ágnes 
Minden jog fenntartva. 
A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.