A Batu Caves az egyik leghíresebb hindu sziklatemplom, 272 lépcsőfok felfelé, mellette lord Murugan, a háborúk hindu istenének hatalmas aranyozott szobra. A legnagyobb melegben és a legnépszerűbb látogatási időben érünk oda, iszonyúan sokan vannak, hisz minden útikalauz, mint fő és mindenképpen megtekintendő látványosságot sorolja fel. A látványosság alapja egy hatalmas, víz által kivájt, felül nyitott barlang, amibe beleépítették a hindu templomot.
Nincs mese, ha látni akarjuk akkor fel kell mászni a lépcsőkön. A lépcső alján idős hölgyek próbálnak úrrá lenni a káoszon és a felfelé menőket a bal oldali lépcsősorra terelni, hogy a jobb oldali megmaradjon a lefelé jövőknek. Kevés sikerrel. Illetve figyelmeztetnek, hogy nőként nem lóghat ki a térdem (mi a fene bajuk van a vallásoknak a lábakkal? ? ). Már készültem, úgyhogy egy piros strandkendőt szoknyaként a derekamra kötök és máris illedelmes vagyok. 2 percen belül megfogadom, hogy legközelebb inkább egy törölközőt használok szoknyának, folyik rólam a víz.
Elindulunk lassan felfelé. Közben a mindenhol jelenlévő makákókat figyelem. Figyelik az embereket és gátlás nélkül kikapják a kezükből ha éppen megtetszik nekik valami, legyen az élelem vagy víz.
Tisztában vannak a vizespalack fogalmával, megpróbálják leszedni a kupakot és utána a földre tenni a palackot, hogy a kiömlő vízből tudjanak inni (megjegyzem a lépcsők mellett egy természetes vízfolyás is zubog lefelé a mélybe, de az nem elég nekik). Ha nem jön le a kupak, leteszik a palackot a földre és kiharapják! Hivatalosan nem szabad etetni őket, de persze ezt a szabályt sokan nem tartják be.
A barlang hatalmas, lenyűgöző méretei vannak, felülről nyitott hasadékon keresztül kap fényt. Csodaszép természeti képződmény, nem tudok betelni vele. Véleményem szerint minden emberi építmény csak ronthat rajta. És itt van emberi jelenlét bőségesen. Nem csak a selfie-ző turisták sokasága, akik próbáltak minél előnyösebb pózt és hátteret keresni az önmagukról vagy a társukról készített fotóhoz, de az árusok hada, akik a villódzó ledekkel díszített szentképtől kezdve a vízig mindent árultak. Sajnos a szemét is nagyon sok, az emberek és a majmok egyaránt elhajítják amire nincs szükségük.
Lemenve a lépcsőkön azonnal megszabadulok a kendőtől. A környék tele van árusokkal, amíg a többiek is ideérnek körülnézünk. Van itt minden. Hatalmas halom friss kókuszdió, amit egy machete-vel nyit fel az árus. Beledug a lékbe egy szívószálat és máris fogyasztható az üdítő. Van, aki mindenféle műanyag játékokat árul, van természetesen ruhabolt (azonos választékkal és közel 1,5-2x árakkal mint amikkel a Central Marketben láttunk). Van egy gyümölcsös stand ahol végtelenítve szól hangszóróból a „Fruit, Fruit, very fress very sweet„ szöveg. Tényleg friss, egy meglehetősen morózus pasi bontja a jakcfruitot, dinnyét, mangót és egy sokkal jobb kereskedelmi érzékkel megáldott, pergős nyelvű öregúr árusítja. Alaposan kikérdez, honnan jöttünk, meddig maradunk, mit nézünk meg. Nála vásároljuk meg a vacsorára való jackfuitunkat és nem bánjuk meg, tényleg friss, lédús és finom. Kipróbáljuk a helyi jégkrémet is. Formába fagyasztott gyümölcspép. Ragad, de édes és hideg.
Kuala Lumpur látnivalóiból a Thean Hou templomot hagytuk utoljára. A vallási helyek közül nekem ez lett a kedvencem. Az egyetlen templom, ahol nem azt érzem, hogy zavarok a jelenlétemmel, és szükséges rosszként csak elviselnek. Az imádkozó emberek is megengednek egy-egy mosolyt, az épület oldalánál mindenféle füstölőket és egyebeket árusító hölgy éppen egy kisgyerekkel labdázik. Szóval valahogy élet van az egészben. Jól esik leülni az előcsarnokban és csak figyelni.
Odabent különös módon tudhatsz meg a jövődről sok mindent. Áll egy kb méter magas henger, apró fiókokkal tele az oldalán. Minden fiókocska számozva van. A henger közepében fapálcikák állnak, azok nem látható végén is egy-egy szám van felvésve. Össze kell fogni a pálcákat és mint a marokkó játéknál, hirtelen elengedni. Addig, amíg egy pálca ki nem emelkedik a többi közül. Akkor annak megnézheted a számát és a hozzá tartozó fiókból kiveheted a jóslatodat. Hááát…
Nem várjuk meg a naplementét, mindenki fáradt, megyünk haza. Holnap korán kelünk és repülünk tovább Szumátra szigetére.
Folytatása következik…
Copyright © 2020 Szöveg és fotók: Tüske Ágnes Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
