Elefánt menhelyen önkénteskedés és jóga a pálmafák alatt: Ezt mintha nekem találták volna ki, bár újdonságként hatott, hogy elefántoknak is szükségük lehet menhelyre, hiszen itthon maximum a cirkuszok miatt érezhetjük azt, hogy ezek az állatok nincsenek eléggé megbecsülve. Hát ez az utazás sok mindent megvilágított számomra.
Amikor az Apsara Adventures oldalán az utazások között böngésztem találtam rá erre az útra és állat szeretőként/állatvédőként egyből vonzóvá vált, hogy ilyen különleges állatokat ismerhetünk meg jobban, sőt még önkéntes munkával hozzá is járulhatunk az életük szebbé tételéhez.
Az elefántok csodás lények. Kedvesek, jóindulatúak, játékosak, nagy családokban élnek, támogatják és védik egymást, kiváló memóriájuk van, gyászolni is képesek. Ennek ellenére Ázsiában, többek között Thaiföldön is rettenetes módon bánnak velük és dolgoztatják őket sok esetben egész életükön át. És ebben sajnos a turisták tudatlanságának is nagy szerepe van. Észak Thaiföldön, Chiang Mai mellett az Elephant Nature Parkban, ahol egy hétig önkéntes munkát végeztünk, számtalan szomorú sorsú állatot ismerhettünk meg, akiknek ez a park nyújt boldog és valamennyire szabad életet az évtizedekig tartó rabság után. A parkban a közel 80 elefánt mellett számos más állat is menedékre talált (vízibivalyok, lovak, kutyák, cicák, stb.).
Ez a park egy csodás hely! Érződik nem csak az ott önkénteskedő, világ minden tájáról érkező lelkes embereken, de a gondozókon át, a guide-okon keresztül még a vegán szakácson is az állatszeretet, az élet tisztelete. Ázsiához mérten szokatlanul remek szervezést tapasztaltunk. Heti, kétheti turnusokban váltják egymást a közel 80 fős önkéntes csoportok. A napi tevékenységekhez kisebb csoportokra voltunk osztva és egész hétre előre láthattuk melyik nap mi a feladatunk és melyik guide tart velünk és milyen öltözet javasolt, külön délelőtt és délután.
A feladatok nem voltak megerőltetőek és nyilván mindenki csak annyit vállalt, amit bírt vagy amihez kedve volt, de segíteni mentünk oda mindannyian így inkább többet tettünk, mint amit elvártak volna tőlünk. Többek között takarítottuk az elefántok medencéjét, válogattuk az ebédjüket (banánt, dinnyét, tököt, stb), lapátoltunk elefánt „poo”-t, etettük is őket kézből vagy gyűjtöttünk tűzifát az idős elefántoknak az éjszakai melegedéshez. Ezek mind életre szóló élmények voltak.
Esténként igénybe vehettük a helyi asszonyok profi masszázsát utána pedig minden este volt valami közös folklórprogram szintén a menhely területén. A park az állatok mellett a környékbeli szegényes falvak lakóinak is többféle megélhetést biztosított, amihez így mi is hozzájárulhattunk.
Az egy hét elteltével nehéz szívvel hagytuk ott védenceinket és az fogalmazódott meg bennünk, hogy ide szívesen visszajönnénk még. Kis könnyebbséget az jelentett csak, hogy várt ránk utazásunk következő nagyszerű kalandja – jóga a pálmafák alatt!
Copyright © 2020 Szöveg: Józsa Rita, Fotók: Józsa Rita és Kubovics Villő Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
