Úton a szumátrai vulkánok felé – Tüske Ágnes írása

Ahogy elhagyjuk Bukit Lawang faluját, az út mindkét oldalán eltűnik a dzsungel és felváltja a végtelen olajpálma ültetvény. Ha kimerül az ültetvény, ledózerolják és újratelepítik olajpálmával 🙁 A dzsungel növénygazdagsága után megdöbbentően szegényes a növényvilága.

A házak kívülről szépek, díszesek, festettek vagy csempével burkoltak, de belátunk néhányba, belülről nagyon egyszerűek, legtöbbször csak egy földre terített matrac látszik.

132 km az út a következő megállóig Berastagi faluig, a két vulkán a Sibayak és a Sinabung vulkán lábánál, 4,5 órát ír rá a GPS. Lassan kiérünk a muszlim területről, egyre több kutyát látunk az út szélén, egyre több kereszttel díszített sírhelyet. Megállunk tankolni is. A benzinkúton előttünk rozzant teherautó, a platóján utazók üldögélnek. Jól bevált módja ez itt az utazásnak. Az egyik lányon fejkendő és sapka. Jó meleg plüssből. Aminek, ha megnyomod a lelógó részeit akkor billeg a sapkát mintázó állat füle 🙂 A levegő kb 27-28 fokos!

Megállunk egy kis, út melletti fogadóban ebédelni. A látóhatár szélén végre megpillantjuk a Sinabung vulkánt, ami alig két héttel ezelőtt tört ki 18 km magas hamu és füstfelhőt kilőve, most csak csendesen pöfékel magában. Sajnos nem csak a vulkán füstölög. Körös körül az égetéses gazdálkodás nyoma. Megéget facsonkok, füstcsíkok, fekete síkság. A nemes, értékes fákat kivágják, eladják, elhasználják a többit egyszerűen felégetik és ott hagyják, így nyerve pár évre elegendő termőtalajt. Kávét, guavát, chilit, káposztát termelnek rajta. Nagyon bizarul fest a kávécserje alatt növögető káposzta.

A vendéglő lépcsőjén egy közel 10-12 cm nagyságú orrszarvúbogár kapaszkodik. Mindenáron le akarják szedni, hogy a kezemre tegyék, hiába magyarázom, hogy szerintem tök jó helyen van ott. Az hiszik félek tőle, pedig csak attól félek, hogy a leszedés közben esetleg megsérülne. Hála istennek erősen ragaszkodik a lépcsőjéhez így békén hagyják. Kiderült, hogy az étel elkészítésére több mint egy órát kellene várni, ezért a tovább indulás mellett döntünk.

Mindenütt az erdőírtás nyomaival találkozunk. Tudom, könnyen beszélek, innen Európából a fűtött, hűtött lakásból, autóból, hogy ne tegyék, amikor nekik a megélhetésüket kell előkaparni abból a földből, de akkor is szíven ütő a látvány.

Folytatása következik…

Copyright © 2020 
Szöveg és fotók: Tüske Ágnes 
Minden jog fenntartva. 
A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.