Csodálatos Vietnam: Sapa – Erdei Csilla írása

Vietnam méreteit leginkább úgy tudjuk érzékelni, ha képzeletben levezetünk Helsinkitől Milánóig – ez körülbelül az ország hossza, míg a szélessége van, ahol csupán 50 km.  Lakói – akiknek jelentős része 25 év alatti fiatal – nem csak az ország egyedülálló természeti adottságaira büszkék, hanem arra a tényre is, hogy sem az amerikaiak, sem a franciák nem tudták legyűrni őket, az ország a legkegyetlenebb háborúkból is győztesen tudott kikerülni. Területén páratlanul gazdag flórával és faunával találkozhatunk, a Föld összes fajának 16%-a megtalálható itt, az amerikaiak által a vietnami háborúban szétpermetezett hírhedt növényirtó (köztük az Agent Orange) brutális hatásának ellenére.  Vietnam etnikailag Ázsia legösszetettebb országa (53 etnikai csoporttal számolva), köszönhetően a környező országokból elmenekülő és betelepülő törzseknek, akik itt jelenleg szabadon gyakorolhatják vallásukat, őrizhetik páratlanul színes és értékes tradícióikat.

Aki van olyan szerencsés, hogy eljut idáig, nem szabad, hogy kihagyja Sapát, ami Vietnám kivételes szépségű, északon elhelyezkedő hegyes-völgyes vidéke a 3143 m magas Fansipannal, mely a Tonkini Alpok néven ismert hegység legmagasabb pontja. Sapába Hanoiból több órás autózással, szerpentineken kapaszkodva, rügyező barackfákat és orchideabokrokat szállító robogókat kerülgetve, lélegzetelállítóan meredek, teraszos rizsföldek és vízesések díszítette hegyoldalak felett araszolva juthatunk el. Januárt írunk, ekkor Hanoiban kellemes 22-23 fok van, fent a hegyekben jó, ha 5-6 fokot mérhetünk.

Némelyik pihenőnél a piacok standjai izgalmas színkavalkádot tárnak elénk azzal a kihívással, hogy megpróbáljuk kitalálni, miféle érdekességeket árulnak errefelé:

Egy biztos: a hátsó sorban orchideákból választhatunk

A délebbi országrészek monszunjaihoz és párás hőségéhez képest a környék nyáron is kellemes klímája már a múlt század elején idecsalogatta a francia gyarmatosítókat, akik 1922-ben kezdték felépíteni Sapa városát. Az 1500 m-en elhelyezkedő település éppen ezért tele van fenséges francia koloniál stílusú villákkal, mellettük a harsány, kesze-kusza vietnámi kis boltok, éttermek, díszítve az ismerős vezetékdzsungellel.

Sapában úgy gondoltuk, egy 10 km-es túra keretein belül fedezünk fel mindent, ami látványosság itt felfedezhető. Ez a táv egyáltalán nem sok, ám a tereppel és a helyi adottságokkal messze nem voltunk tisztában: az 5-6 fokhoz társuló hideg pára, az egész napos esők miatt agyagos csúszdává alakuló meredek lejtők próbára tettek minket. Szerencsére helyi kísérőink rutinosan gumicsizmákban jártak előttünk és mutatták, hová lépjünk, merre kerüljünk. Kb az életünket mentették meg azzal, hogy előző nap szóltak: ha jót akarunk magunknak, vegyük műanyag, talpukon vastag recékkel ellátott cipővédőt… aki e nélkül indult el, pórul járt.

Az életmentő kalucsni
Ködös páfrány rengeteg
Végtelen rizsteraszok
Bambuszerdő

Sapa meglátogatása egyrészt a lenyűgöző táj, a magas hegyek, sebes patakok, vízesések és a rizsteraszok nyújtotta páratlan élmény, másrészt az itt letelepedő hegyi törzsekkel való találkozás lehetősége miatt kihagyhatatlan. A Thaiföldről és Laoszból már ismerős fekete hmongokon kívül a vörös dzaokkal és dzaiokkal valamint a giay törzs képviselőivel találkozhattunk itt, akiket a franciák egyszerűen csak „felvidékiek” vagy „hegyvidékiek”néven emlegettek. Minden etnikai csoport féltve őrzi nyelvét és kultúráját, építkezésük, öltözékük, ételeik és szokásaik ma is részei a mindennapoknak.

A kb 300 éve Kínából érkező fekete hmongok házaikban számos áldozati helyet jelölnek ki a bent lakó  szellemek miatt. A külső ajtófélfán lévő zöld faág jó ha tudjuk: a belépést tiltja a kívülállónak. Kenderből készült ruháikat indigókékre festik, hosszú hajukat fejük köré fonják. A hmongoknál a nők és a férfiak egyenrangúak, így a családi kapcsolattartást és a ház körüli feladatokat is közösen végzik.

A giay-k hagyományosan rizstermesztők, földjeiket vizibivalyokkal művelik. Ruházatuk nem túl díszes, a nők fejükön színes kockás fejkendőt, a férfiak egyszerű – sokszor kékfestő – tunikát viselnek. Születéskor elkészítik a gyermek horoszkópját, ami támpontot ad majd párválasztáskor és az illető temetésekor is. Hagyományosan gólyalábú házakban laktak, a középső szobában még ma is az ősök oltára áll. A társadalom patriarchális, vagyis minden feleség vagy lány az apa fennhatósága alatt áll. Földjeiket sok esetben közösségi tulajdonként tartják számon.

A házakban, de még az éttermekben, szállodákban sincs mindenhol fűtés, ennek dacára a helyiek közül sokan mezítláb járnak.

A vörös dzao-k fából vagy bambuszból építik a házaikat, ahol minden helyiségben van tűzhely a főzéshez. A nők fejükön vörös kendőt vagy turbánt hordanak, szemöldöküket borotválják. Házasságkötéskor 14-15 évesek és a menyasszonyért 300-1000 dollár közötti értékű ezüsttel fizetnek. Hagyományosan szakértői a gyógynövényeknek. Náluk egyértelműen a férfi a családfő, ahol nem születik fiúgyerek, ott egy olyan szegény családtól vásárolnak fiút, akik nem tudnák kifizetni az esetleges házassághoz fiuk számára a menyasszony megváltását.

Tűzhely
és a fürdőszoba a dzao háznál
Száradó füvek és növények a dzaoknál

Egy éjszakát vendéglátónk házában tölthettünk, ahol kicsit jobban beleláthattunk, milyen az élet egy tehetősebb, munkával rendelkező, nyelvet beszélő embernek errefelé:

Készül a vacsora

Mikor szóltunk, hogy az egész napos, esőben való gyaloglás után kicsit fázunk, házigazdáink azonnal gondoskodtak a fűtésről:

Ennyike…

Sapa minden viszontagságával együtt olyan élményt nyújtott, amit soha, semmivel nem cserélnék el.

És most képzeljünk el egy olyan idő- és térbeli ugrást, mely egy jóval melegebb, párásabb, és teljesen másként lenyűgöző helyszínre repít minket: HaLong a Tonkini-öbölben az UNESCO világörökséghez tartozó egyedülálló természeti képződmény Vietnám északi részén.

Az odaút azért ennél hosszabb volt: Sapából vissza Hanoiba nem csak 4-5 órás buszozást jelentett, hanem a télből való visszatérést a tavaszba, leereszkedést a hideg, ködös magaslatokból, kis törzsek falvaiból a langyos meleggel váró, zsúfolt nagyvárosba, ahol egy estére ezernyi robogó és a nyüzsgő utcák vártak minket a maguk lenyűgöző forgatagával…

Folytatás következik…

Copyright © 2020 
Szöveg és fotók: Erdei Csilla
Minden jog fenntartva. 
A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.