Réges régen az állatok még új lakói voltak az afrikai kontinensnek. Hatalmas forróság uralkodott, az év nagy részében a nap égető sugarai perzselték a hatalmas szavannákat. Az életet jelentő eső ritkán öntözte a vidéket, így hatalmas kincs volt az ivóvíz, melyet a természet a tavakban és a medencékben tárolt.
Egy harcias, zsarnok pávián önhatalmúlag kinevezte magát a víz urának és kisajátította az egyik kis víztározót, melyet foggal-körömmel védett, és nem engedte más állatoknak, hogy vizével szomjukat oltsák.
Egy napon, az akkor még fehér színű zebra papa és fia az egész napos legelészés után megszomjaztak és lementek a vízhez.
Épp, hogy megízlelték a tó vízét, a víztározó partján megrakott tűz mellett üldögélő pávián egyszer csak felpattant és torkaszakadtából a zebrákra förmedt:
Tűnjetek el betolakodók! Én vagyok a víz ura, az a víznyelő az enyém!
Hé majomarc, a víz mindenkié, nemcsak a tiéd! – kiabált vissza a fiatal zebra az őrjöngő páviánnak, majd folytatták a lefetyelést.
Ha akartok egy kis vizet, meg kell küzdened érte! Harcolj velem! – kiabálta a pávián dühödten.
Egy pillanat alatt ádáz küzdelem kezdődött a zebra legény és a dühöngő pávián között. Hatalmas porfelhőt kavartak maguk köré, szinte kivenni is nehéz volt, hogy ki van alul és ki van felül. Egyszer csak hatalmas üvöltés, és a pávián repült a levegőben. A zebra fiú akkorát rúgott a pávián hátsójába, hogy az meg se állt a mögöttük lévő hatalmas szikláig. A pávián óriásit huppant, hátsójával landolt a kemény sziklán, mely húsig nyúzta le a bőrét. Azóta is csupasz hátsó fertálya emlékezteti őt gonosz tettére. A harcban megfáradt fiatal zebra csak zihált és tántorgott. Egy óvatlan pillanatban elvesztette az egyensúlyát, belehátrált a pávián tűzrakásába, ami fekete csíkosra perzselte hófehér bundáját.
Az égés okozta sokk hatására a zebra elgaloppolt a füves szavannára és azóta is ott legelészik.
A pávián és családja a sziklák között a magasban maradtak és akárhányszor idegenek közelítenek, hangos üvöltésbe kezdenek. A farkukat a mai napig magasba tartva sétálnak, hogy enyhítsék a fájdalmat megperzselődött hátsójukon és örökre emlékeikbe véssék a vízért folytatott harcot.
Copyright © 2021 Forrás: Gateway Africa Chrigi-in-Africa of the San Clan, Fordítás és fotók: Gáspár Kata Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
