Jambo Rafiki! – Tamási Évi és Miklós írása

Pole pole ☀️ elkészült a beszámoló! 

Ahogy megérkeztünk a hotelbe, hamar magunk mögött hagytuk a hosszú utazás fáradalmait. Mert azért hosszú, valljuk be. Ami előny, hogy mindössze 2 óra az időeltolódás.  A transzfer során megismerkedhettünk az afrikai masszázzsal. ? (Bekötő út)?

Nungwi beachen található 4csillagos óceánparti resortunk egy remek választás volt 15 napra. Kata üdvözlete várt a gyönyörű, virágokkal díszített ágyunkon. Nagyon kedves gesztus, utólag is köszönjük!? Hú, de jól  kezdődik! 

Becsekkolás után azonnali kíváncsiság lett úrrá rajtunk. Lássuk meg hova is jöttünk? Lesiettünk az óceánhoz és megállapítottuk, hogy ehhez fogható, vakítóan fehér homokot még nem láttunk egyik déltengeri utazásunk során sem. Üdv a Paradicsomban! ?️☀️?‍❤️‍?

Hamar aklimatizálódtunk. Gyors ruhaváltás és már a kellemesen meleg, simogató hullámok között találtuk magunkat.

Néhány óra múlva arra lettünk figyelmesek, hogy olyannyira visszahúzódott az óceán, hogy néhol, akár kilométereken keresztül lehetett begyalogolni oda, ahol amúgy a víz az Úr. Apály- dagály,  na de ekkora?? De csak pár napig, amikor éppen Telihold van.  Ez egy különleges látvány és élmény, amikor tengeri csillagok sokasága között sétálgatunk és láthatjuk az óceán fenekét, termálvíz melegségű tócsákon áthaladva. Amilyen gyorsan megy a víz, úgy vissza is jön, ezért aztán volt izgalom, amikor a partot kevésbé láttuk, mint a karnyújtásnyira lévő korallzátonyon átcsapó hullámokat a sziget csúcsán a világító toronynál.

Első programunk Stone Town, Zanzibár egyetlen városának látogatása volt. Egy csodaszép nő, Aisha, volt a vezetőnk, gyönyörű ruhában várt ránk a resort recepcióján. Nagyon sok mindent mesélt, ittuk a szavait. A város kikötőjében csónakba szálltunk és irány a Börtönsziget, ahol hatalmas, több száz kilós teknősök között sétálgathattunk. Kedvencem lett a legöregebb,  a 196 éves  teknős. A nyakmasszázsra, amivel kényeztettem, gondolom már nem emlékszik, de én soha nem feledem, ahogy hálásan a szemembe nézett.  Megsimogattuk, etettük és csodáltuk őket.

Majd újra hajóra szálltunk és egy hangulatos szálloda teraszán egy fincsi ebéd várt ránk a kikötőben. Majd nekivágtunk a városnézésnek. Keskeny sikátorokban kacskaringóztunk, a helyiekkel osztoztunk rajta. Fergeteges volt. Hol balra, hol jobbra ugrottunk el a gyümölcsöket szállító taligák elől. Vagy éppen a focizó, a leendő Mbappéknak, vagy Pogbaknak rúgtuk vissza a bőrt. Én csak forgolódtam, és azt sem tudtam, hogy éppen mit nézzek, hol is vagyok. Pezsgett az élet körülöttünk. Meglátogattuk Freddy Mercury szülőházát.

Aztán beültünk azokba a börtöncellákba, ahol a rabszolgák várták a sorsukat, hogy döntsenek felettük. Megnéztük hol vonultatták fel őket, ahol licit alapon áruvá váltak és abban a pillanatban el is szakították őket a családjuktól, a hazájuktól.  Megdöbbentő, szívszorító pillanatokat éltünk át ott.

Ellátogattunk a helyi piacra. Hús, hal, gyümölcs, fűszerek tömkelege. Szemrevételeztük a sziget bőségét, gazdagságát. Én még ennyiféle gyümölcsöt életemben nem láttam, pláne így egyszerre.?????…

Majd egy másik napon ellátogattunk a Jozani trópusi esőerdőbe. Barangoltunk a sűrű erdőben. Megkerestük a Kolobusz majmokat, majd beleástuk magunkat egy misztikus mangrove erdő kellős közepébe és igyekeztünk megérteni, átérezni, mi lenne, ha nem lenne mangrove az óceán és a szárazföld között. Majd egy fűszerfarmra indultunk. Itt egy igazán ínyünkre való falusi ebéddel vártak minket. Tapintottunk, szaglásztunk, kóstolgattunk és közben találgattuk, vajon milyen fűszer növények lehetnek a kezünkben. Melyik gyümölcs hol és hogyan terem. Majd mindezt megkoronáztuk egy gyümölcskóstolással. Nem maradtunk éhesek. 

Jól elfáradtunk, volt mit kipihenni másnap. Aktív pihenés, nagy séták az óceán partján. Kilométereket sétáltunk és úsztunk.

Azután egy este a beachen, a homokban egy romantikus vacsora várt ránk gyönyörű dekorációval és langusztával. 

Másnap irány Tanzánia, egy kis propelleres géppel utaztunk és fentről, karnyújtásnyira megcsodálhattuk a Kilimandzsáró havas csúcsait. Vulkán, vulkán hátán, gyönyörű természeti adottságú ország. A reptéren megvártuk Pendát, míg odaért értünk 🙂 Örömmel újságolta, hogy meg van minden és máris indulhatunk az expedícióra. Tarangire volt az első állomás. Baobab fákkal teli környezetben figyeltük az állatok életét. Piknik ebéd a vadon közepén majmok társaságában, nagyon izgi volt. Az éjszakát egy gyönyörű környezetben lévő lodgeban töltöttük, hegyi panorámával.

Másnap a Ngorongoro Kráterbe igyekeztünk. Első állomásként meglátogattunk egy  maszaj falut, ahol énekes-táncos fogadtatásban részesültünk. A közös táncból mi is kivettük a részünket, és beültünk egy vályog kunyhóba, ahol éppen főzték az ebédjüket. A füsttől majdnem megfulladtunk, de olyan érdekes dolgokat meséltek, hogy inkább vállaltuk a felfüstölődést. Olyan dolgokat tapasztaltunk és hallottunk, amelyekről azt hittük, hogy már nem léteznek ilyenek a 21. században….

A falu törzs főnökének 12 felesége  és 72 gyereke van. Elmondásuk szerint 100-120 évig élnek és csak marhahúst esznek főve, valamint marhavért isznak tejjel keverve nyersen. Semmi mást. Tüzet csiholnak, és elefánt trágyával tüzelnek. 8-10 éves kisfiúk őrzik a marha nyájakat ott, a semmi közepén az oroszlánok közelében…

Meglátogattuk a gyerekeket az iskolában. Hangos, kedves ének fogadott minket. Angolt tanulnak már 5 évesen. Ott a hegyekben, civilizációtól elzártan. Ma már elengedik, aki tehetséges közülük. Elmehet a nagyvilágba boldogulni, de ez sokáig nem így volt.

A Ngorongoro valóságos Noé bárkája. Hatalmas állatcsordák. Oroszlánok vadászat közben. Egyedül cammogó, kitaszított hím elefánt, útját madarak kísérik. Gnu és zebra prédák, akik elkeveredtek az óriási csordáiktól. Párját elvesztő strucc. Kemény állatvilág, de olyan csodálatos is egyben. Elefánt és bivaly családok sokasága, néha szinte testközelből.

Izgalmas és lenyűgöző volt. Pendának, a Rafikinknek egyfolytában mondtuk: simama, twende, aztán ahogy fáradtunk egyre inkább csak ámultunk, bámultunk csendben. Vízilovakkal tele tó partján ettük meg az aznapi piknik ebédet. 

De még nem volt vége a napnak. Irány a  bozót-koktél a kráter peremén, ahol 2460 méter magasságból csodálhattuk meg a Napkorong lebukását a kopár hegyek közé. 

A maszájok is nagy áhítattal, alázattal gyönyörködték végig. Náluk is megállt arra a pár percre az idő. Mert ez a gyönyörűség az övék is. Azonnal lehűlt a levegő, de voltak kéznél parti abroszok, ráadásul még kockásak is. Így hamar magunkra öltöttük. Engem 20 tehénért azonnal meg is vettek volna a maszájok, gondolom a ruhám miatt ?, de a férjem azt mondta, hogy nem eladó a menyecske.? Életünk legnagyobb élménye volt, hogy csatlakozott hozzánk két maszaj férfi, akikkel megosztottuk a bozót koktél ételeit és italait. Persze nekik két korty vörösbor is elég volt a felszabadult, túl jókedvhez. Nagyon sok mindenről meséltek. Mitől egészségesek és hogyan bír el akár 12 feleséggel egy maszáj ferfi és még sok sok izgalmas kérdés merült fel, amelyekről több órán át eldiskuráltunk.

Olyan jókat nevettünk! Megölelgettük őket és köszönetet mondtunk nekik, hogy ott voltak velünk. És megannyi érdekes informacióval lehettünk gazdagabbak általuk, mint ahogyan ők is. Beültünk a dzsipbe, majd néhány perc múlva azt mesélte az út szélén álló törzsfőnök egyik fia, hogy éppen oroszlánt üldöznek a tehéncsordájuk védelmében. Mi pedig nem messze onnan gyanútlanul koktéloztunk a bozótban…

Gyönyörű szálláson töltöttük az éjszakát, a kráter peremén. Lávakőből épült lodgeban. Este ki se mertem nyitni a terasz ajtót és reggel kíváncsian vártam, hogy milyen kilátás tárul majd elénk. Reggel az első dolgom az volt, hogy elhúztam a függönyt és ámulatba ejtően az egész kráter a lábunk előtt hevert. A mélyében pedig a teraszunkról is jól látható állatcsordák indították velünk együtt a napot. Reggeli közben az étterem ablaka előtt pár méternyire legelészett éppen néhány elefánt. Mesés volt.

Manyara tó a következő állomás. Ennyi zsiráfot, elefántot még egyik napon sem láttunk. Egyik elefánt ránk is ijesztett, miközben védte a kicsinyét. Penda padlógázt nyomott és elhúztuk a csíkot… Majd pár perccel később észrevettünk egy út melletti fán alvó nőstény oroszlánt, szinte a fejünk fölött. Hatalmas volt. Megannyi klassz élménnyel indultunk az arushai reptérre. Ahol csakis azért értük el a gépünket, mert az fél órás késéssel érkezett meg egy másik reptérről. 

Penda még útközben meg is tankolt, vizet is vett nekünk, érdekes, de ő nem volt ideges. Sőt! Közölte, hogy pole pole, hakuna matata, oda fogunk érni, bízzunk benne. Na jó, lesz, ami lesz, bár közben mi már terveztük az arushai szállodát estére. Igyekeztünk felvenni az ottani tempót, a hakuna matata érzést. Sikerült is. Vissza jutottunk Zanzibarra.

Újabb élmény várt ránk. Egy lakatlan lagunába hajóztunk, ahova Babu jött velünk. Őt is nagyon megkedveltük. Fincsi ételeket készítettek nekünk a helyiek, imádtuk minden egyes falatát. Fürdőztünk a termál melegségű lagunában, gyönyörű halak között úszkáltunk. A kezünkből vették el a kenyeret, fantasztikus élmény volt. Majd vitorlát bontottunk és irány a part.

Sunset Cruise naplemente kalanddal zártuk a zanzibári heteket. Egy gyönyörű hajó állt készen a hotel előtti parton, hogy újabb klassz élményekkel gazdagodjunk. Egy jót vitorláztunk hosszasan a part mellett. Kis szigetek mellett és visszafelé menet megcsodáltuk a trópusi naplementét.

Szóval volt ott minden. Kedves emberek, finom ételek, gyönyörű helyek, meleg óceán, és mi. Egy biztonságos háttér birodalom, ha bármi történne. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy felszabadultan tölthettük el ezt a csodálatos pár hetet. Nyugalom szigetén, ahol no stressz.

Asante Sana Kata, Aisha és Babu! 

Szeretettel ölelünk Benneteket! Évi & Miklós

Copyright © 2021 
Szöveg és fotók: Tamási Évi és Tamási Miklós
Minden jog fenntartva. 
A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.