Azon gondolkodom, hogy vajon mikor hittem el, hogy utazunk… talán a dátum előtt egy héttel?!… mindenki egészséges volt a családban, bár környezetünkben tombolt a vírus, és azt (is) gondoltam, hogy a covid miatt bármikor hozhatnak egy számunkra kedvezőtlen döntést az utazással kapcsolatban, de persze produkálhatunk akár a négyből csak egy pozitív PCR tesztet, akkor mi lesz?, azért a bőröndöket elővettem, és elkezdtem készíteni a lelkem (fizikailag pedig a tiszta ruhákat)… az egyetlen negatívuma az volt a gondolataimnak, hogy életemben először nem leszünk a családunkkal karácsonykor, csak mi négyen… valahol többezer km-el dél-keletre.. Ázsiában, egy távoli gyönyörű szigeten… Így lett!
Sri Lanka
Csodálatos utazásban volt részünk, és azt hiszem, nem túlzok, hogy életreszóló élményekkel és emlékekkel gazdagodtunk!?
Hálásak vagyunk Katának, aki professzionális módon, minden részletre odafigyelve szervezte meg utunkat, biztosított minden felől, és az összes aggodalmamra mindig nagyon gyorsan talált megoldást!! ?
Utazásunk állomásainak sorrendjében osztom meg az élményeimet.
Kicsivel több mint 30 óra utazás után érkeztünk Sri Lanka szigetére dec.24-én… (Főként a 15 éves lányom ragaszkodott hozzá, hogy a DOHAI reptéri megállót, és az ezzel járó 10 éjszakai órát kizárólag a tranzitban töltsük el, mert a földön aludni jó… ebben a korban van…hát… az őrködésük mellett pár percre kipróbáltam, azért.. no.. buli, jó-jó, de nem peregtek túl gyorsan a percek, ők pár órát aludtak így.? A reptér amúgy makulátlan, a mellékhelyiségek is.)
Tehát karácsony napján ébredtünk a gyönyörű óceánparton, Wijaya Beach-en, egészen pontosan rögtön arra, hogy egy szingaléz ember leszüretelte a csodaszép kilátású teraszunk előtt magasodó pálmafa kókuszait. Hihetetlen szerelésben – egy szál rövid gatya és póló, nadrágba csúsztatott macséta, és a lábakra hurkolt kötél… ennyi… nagyon magasan volt, fotóztam, mosolygott, megmutatta, hogy elvágta az ujját, én meg néztem, hogy ez komoly?? tényleg erre ébredek? és ő ott van tőlem néhány méterre a 10-15 méter magas fán?????…már ha csak ez történt volna a nyaraláson is megérte eljönni…, no aztán magamhoz tértem, és gyorsan megittam a teámat.
A férjem már egészségügyi sétán volt a parton, a gyerekeket inkább meg sem próbáltam felkelteni kora reggel a sok órás út után, ezért le is videóztam szüretelő emberünket, hogy megmutassam, nem álmodtam… ?
Aztán megpihentünk picit, élveztünk mindent ott, a legfőképpen a meleget, és a napsütést, no meg az óceánt…majd másnap 6 napos szigettúrára indultunk.
Minden nap új szállás, bőröndpakolás.. ez utóbbi a kedvencem… no nem, igazából hosszas minden-mást-kifogást keresés után kényszerből szoktam nekiállni ennek a tevékenységnek, de itt szerencsére erre nem volt idő reggelente, így CSAK pakoltam, és ezen kívül sok-sok mindenféle járművön utazás is járt a körúttal… ?
Pinnawala volt az első állomás, ami az árva és beteg elefántoknak ad menedéket. A menhelyről naponta kétszer a folyópartra vezetik őket fürdeni. Csodálatos, és az egyik legmélyebb nyomot hagyó emlékünk, amikor elhaladtak mellettünk a többtonnás állatok az utcán, majd boldogan fürdőztek Tőlünk alig néhány méterre… minden pillanatát imádtuk!!!! Picit megsúroltuk kókuszhéjjal egy elefánt hátát is… itt jegyezném meg, hogy Kalum szerintem mindenkit ismer a szigeten! Ha egy gondolat vagy kérés elhagyta a szánkat, ő pillanatok alatt oldotta meg, bárkivel állt szóba, úgy tűnt barátok, így volt ez az elefántos emberrel is… láttuk ,hogy ott vannak a folyóban… huhh, de jó lenne megérinteni nekünk is az elefántot, beszéltük, nem volt 10 perc, és ott álltunk mi is a folyóban… akkor feldolgozhatatlannak tűntek ezek, csak kapkodtuk a fejünket, és a telefont, hogy ki ne maradjon egy részlet, szóval ahogy ott feküdt az elefánt sok tonnájával… félrecsapva az orrmányát, szuszogott, úgy tűnt, szerette, és én neki is kerestem a tekintetét… ?
Folyamatosan tudtam volna nézni őket, oda és vissza!!! ??
Helyi papír-készítést is néztük, ezért nagyon sokat ér az elefánt-kaki!!! Bizony, abból!!!.. ha már 250-300 kg zöldet esznek naponta.. ?
Meg kell említenem, hogy Kalummal, magyarul beszélő sofőrünkkel és helyi segítőnkkel mindig egyezkedtünk, hogy tudunk még 30 percet nyerni a szobákban reggelente… eszméletlen jófej srác, és sportos, így Hunorral gyorsan egymásra találtak… bármivel tudtak dobálni… bárhol… bármeddig… (Kalum a Magyar krikett válogatott játékosa!!!!.. amúgy, így a sportot űző, szerető és tisztelő emberekként megtisztelőnek is vettük a társaságát…)
Néztünk útközben dohánylevelet csomagolókat… hihetetlen fegyelmezettséget láttunk!!! ?
Jártunk szingaléz faluban is, ökrös szekérrel és csónakkal… a csónakos bácsi 2 pillanat alatt varázsolt a tó kincseiből nekünk fejfedőt és nyakláncot?…
kóstoltunk ott készített ételt, bár 5 ujj helyett csak kettőt áldoztunk be Hannával… a kézzel evés nem ment jól valahogy… 
(megpróbáltunk rizst hántolni is… igen, éhesek maradnánk… ?), ittunk kókuszlevet… isteni volt, de szerencsére felvágta házigazdánk…
A nyári konyhájukban főzést látni időutazás volt számomra!!! Picit nagyanyámat juttatta eszembe a régi gyerekkoromból, és a bármit találsz a környezetedben, hasznosítsd elvet, nagyon szerettem… Egyébként mindenhol barátságos, és nyugodt, nem kapkodó emberek… ‘hakuna matata’ életérzés… Jó volt felvenni a ritmusukat, és mélyen a szemükbe nézni… ?
Etettünk sok-sok kóbor kutyust… lépten-nyomon ott vannak… kicsit betegesek, szomorkásak, de békések, és hálásak a törődésért!!! ?
No és felmásztunk a történelmi Sigirija oroszlánsziklára is… 11 éves mindig győzni akaró srácom, Hunor elöl persze.. 1202 lépcső… hmm… mi legalább sportcipővel készültünk, ám a helyiek strandpapucsban a poros, összevissza lépcsőkön, néhol egy-egy kapaszkodó gyerek csüngött, s megjelentek majmok is, szinte uralták a sziklát.. … Noha a meleg és páratartalom kombója azonnali, minden-ruhát-átizzadós érzést adott, a csúcsról a kilátásért persze, hogy megérte!!! És elképzelni hogy építhették ezt az 5.században..?!?.. de érthető, hogy az UNESCO Világörökség része lett..
A helyi gyümölcspiac viszont igazi útvesztő… az első 3 gyümölcs nevét még megjegyeztem ahogy kóstoltunk, a továbbiaknál viszont ez is feledésbe merült ?… kívülről, ha nem is vonzó mind, de annál finomabb ízek jutottak…
A lakosság nagy része, kb 70%-a buddhista. Betekintettünk templomukba, Dambullában, a több, mint 2000 évvel ezelőtti szentélyükbe. ?… füstölők, ritmusos dobszók, átszellemültség, felemelő érzések, virág-adománnyal érkező látogatók, freskók, szobrok, tisztelet, mezítlábak, fedett vállak, virágot lopó és falatozó majmok… Szintén az UNESCO Világörökség része. ?
Megálltunk a Matale fűszerkertben… lenyűgözött a körtúra: a nálunk tasakban kapható fűszerek eredeti állaga és íze… fahéj, vanília, kakaó, bors, szegfűszeg, szerecsendió…stb. és a kényeztető masszázs a végén, feldobta a napunkat…?
Kandyben ellátogattunk a Szent Fog Templomába, megnézhettük Buddha fogát, amit itt őriznek. Az esti vallási rituálé varázslatos volt, átszellemültünk, majd kígyózó sorokban haladva virág-adományunkkal egy pillanatra elhaladhattunk a Szent Ereklye előtt mi is?
Egy selyem üzletben gyönyörű helyi népviseletet próbáltunk (a fiúkat meglátva mondjuk 10 perces nevetőrohamot kaptam…?.. Hunor, a mindig sportoló gyerkőcöm azt hiszem marad a sportos style-nál.. ?)
A drágakő-múzeumban megnézhettük, hogy bányásszák a köveket, hogyan mossák, csiszolják, és mitől értékes egy darab. A széfen kívüli legértékesebb pici kék zafír 3millió rupia = 6 millióHUF kb. hát… megfoghattam ezt is. ?
Levezetésként rafting Kithulgala dzsungelben. Sokat nem kellett gondolkodni, hogy hideg-e víz, vagy félek-e… a tizedik mp-ben kaptunk egy egész csónakot beborító hullámegyüttest, én elől a javát… tény, hogy laza volt a vezetőnk. ? Az angolt félreértve pedig nem volt választás, hogy kiszálljunk a vízbe az utolsó 500m-re, hanem feladat, menj-menj, most… lábakat előre!!! ..ahhaaaa… gyors megkérdeztem mennyire biztonságos a víz, mégiscsak egy dzsungelben vagyunk, egy vadvízben… ?!???? De emberünk csak mosolygott a… ‘Hakuna Matata’…???
Következő programunk a teagyár látogatás volt, a 180 éves Mackwoods gyár. Mivel IMÁDOM a teát, ezért nagyon vártam!!!.. és szerettem is!!! (az angol királyi család kedvelt teáját kóstoltuk) Meglestük, hogy szedik a leveleket, szembesültünk vele, hogy mennyire kemény fizikai munka ez, és ráadásul nők végzik, akik nincsenek jól megfizetve.
Persze hogy teljesen máshogy képzeltem a cserjéket, a zöld és fekete tea közötti különbséget (egy cserjéről valók, csupán a feldolgozás folyamata, amitől különbözővé válnak), mi a silver és gold tea, vagy hogy készül a fehér… mennyi ideig áztassunk, ne forraljuk, miért nincs több koffein a feketében… ??
Vonatra pattantunk… ám Hunor addig megtanult krikettesen labdát csavarni Kalumtól… nem írom hányszor ment a labda a sínek közé… mert itt már átjárt a Hakuna Matata…. ?…
Szóval amint elindult a vonat, szinte meg sem álltunk Elláig.. mondanom sem kell, ott 1900 m-en, a hegyekben, a rizsföldek mellett, gyönyörű volt a kilátás egész úton!!!
Másnap el is sétáltunk a Kilenclyukú hídhoz, vagyis tuk-tuk-oztunk, amíg lehetett, fura és vicces járgányok ezek… látványosan Hanna élvezte legjobban ezeket az utakat, nyilvánvalóan fordítva van bekötve.. ?, én kapaszkodtam…!!! … főként… ?
Zöldségpiac… útvesztő/2… ?… csak kapkodtam a fejem.. ?
A körút utolsó állomása a Yala Nemzeti Park volt, ahol majd 4órán keresztül kerestük a leopárdot… , de én sokkal jobban örültem a sok elefántnak, akik csak úgy előbukkantak a ‘semmiből’… nyugodtan, és komótosan… tették a dolgukat, séta, evés, ivás…??
Gyönyörű pávák, gémek, madarak, őzek, szarvasok, krokodil, bivalyok … osztoztak a hatalmas park területen… nagy élmény volt!!
Szilveszter estéjére már újra az egyes szálláson voltunk, ahol közölték, hogy két nagy buli van az évben, a karácsony és a szilveszter. Mivel mindkettőt megnyertük a szálláson, tudtuk semmi baj, ha nem alszunk a reggelig tartó zenétől… ?.. pontban napfelkeltéig buliztak ?, tudnak élni!!!, csekkoltam… majd fél óra pihi után jött a helyi konga-party.. imádtam!!! …
És itt megpihentünk picit.
Az óceánban már kellő rutinnal csalogattuk a gyönyörű 1,5 m-es teknősöket zölddel (ezt a fiúk megszedték a maszkjaink zsákjába a partszakasz szélén, és úgy vonultunk a vízbe) úsztunk velük, de csak nézni is csoda volt, mint ahogy a kagylók színessége és változatossága. Nem emlékszem az utazásaink során volt-e ennyire sokszínű kagyló-lelőhelyünk.
A reggeli séta a parton, a táj bámulása, és csukott szemmel a hangok is elvarázsoltak…
Az ételek: a helyiek rengeteg rizst fogyasztanak, reggel-délben és este… (egy család egy hónapban 50kg rizst eszik meg)
Az ízek csípősek!!! Nagyon!!! Egy idő után Kalum segített nekünk választani… ez milyen Kalum?!? Ooo, ez nagyon finom!!!… na jó, egy picit csípős… ?
Az emberek nem kövérek, szikárak és erősek!!!
A hegyekben nagy a szegénység… a fél bőröndnyi ruha, játék és édesség adományunk átadásakor az emberek szemében pontosan azt láttam, amiért nagyon-nagyon megérte: őszinte öröm!!! nagyon megható volt!! A gyerekek nyakába akasztott érmekről azt sem tudták mi az, a csokival pedig szaladtak haza…
A Srí Lankaiak barátságosak, és segítőkészek, bárhol!!!
És nyugodtak!!! Egy teára várni 30 perc, az ételre kb 50 perc… jó volt hozzájuk lassulni!! Mosolyognak!!! Mindig!!!
Végül a 2-3 nap után a változatosság kedvéért megint csomagoltunk … de most már hazafelé.
Egy-két hét távlatából visszagondolva az útra, semmit, de semmit sem hagytam volna ki a programokból!!!
Hálás vagyok, hogy eljutottunk erre a varázslatos, megunhatatlanul és minden szempontból színes szigetre. Csodás volt az óceánpart, és a hegyek is. Remek hotelekben szálltunk meg, bőséges és fantasztikus ételeket ettünk. Fantasztikus emberekkel ismerkedtünk meg.
És ha három dolgot kéne említenem, az alapon felül (csodás idő, napsütés.. stb) mi volt a LEG…, akkor talán ezek lennének:
- elefántok közelsége az utcán, a folyóban, és a szafarin
- a színek: a rizsföldek és a dzsungel zöld színvilága, és az óceánpart, illetve a nemzeti park sárgája, ezek együttesen elképesztőek a fejemben
- hangok: a dzsungel hangjai (a pávák, majmok kora reggeli hangja mese, vagy filmbeli nem-hiszem-el érzés), és az óceán dübörgő hangja
- +1 : a füstölőkkel átjárt párás levegőben ott volt a vallásuk és erős életszemléletük. Ez olyan különleges illat-egyveleg, amit, ha bárhol megéreznék, biztosan és megtéveszthetetlenül eszembe jutna Srí Lanka!!!
Úgy gondolom, ezt legalább egyszer, mindenképpen látni kellett! Mindent köszönünk!
Copyright © 2022 Szöveg és fotók: László Renáta Minden jog fenntartva. A cikkben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos.
